„Dávid azonban kivonult eléjük, és így kezdett beszélni hozzájuk: Ha békés szándékkal jöttetek hozzám, hogy segítségemre legyetek, szívesen leszek együtt veletek. De ha el akartok árulni ellenségeimnek, holott az én kezemhez nem tapad erőszak, látni fog és megbüntet atyáink Istene!” (18.)
Egy vallásos családot kifigyel a betörő. Megfigyeli, hogy minden Vasárnap reggel templomba mennek, ezért akkor tör be hozzájuk. Ahogy gyűjti be az ékszereket, megszólal mögötte egy hang. – Jézus lát és figyel téged! A betörő azt képzeli, hogy csak képzelődik, ezért nem totojázik, rámolja be az ékszereket a zsákjába. A hang újból megszólal. – Jézus lát és figyel téged! A betörőnek elege lesz, megfordul, körbenéz és a sarokban meglát egy papagájt. – Szóval te játszadozol velem! Csak nem téged hívnak Jézusnak? – Nem, engem Mózesnek hívnak. – De mégis, ki ad Mózes nevet egy papagájnak? – méltatlankodik a betörő! – Ugyanaz aki Jézusnak nevez el egy Pitbullt. J J J Nekem vicces, a betörőnek nem. Helyesebben a betörőknek nem. Azoknak, akik lehet, hogy nem ékszerért, de előnyért, önérdekért, vagy csak a másokat kínzás erőszakos vágyáért törnek be életekbe. Azoknak, akik nem élnek, hanem visszaélnek a lehetőségeikkel, s ahelyett, hogy másokért tennének, csak önmagukat emelik egyre magasabbra. Az ilyenek felett hangzik el, ha nem a papagáj, akkor Dávid király szava: „Látni fog és megbüntet atyáink Istene!”. Ez az Istenben bízó és az Ő útján járó ember igazi reménysége, ez ment meg az állandó mentegetőzéstől, önvédelmi mechanizmusoktól, a szükségtelen önigazolástól. Oda lehet állni hittel bárki elé, nem az esélytelenek nyugalmával, hanem az Istenben bízó ember egyenességével, aki tudja, hogy a mi mennyei Atyánk lát mindent és előbb-utóbb megfizet mindenkinek. Csak legyen türelmünk kivárni…
