„Amikor ezt Jézus meghallotta, így szólt hozzájuk: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.” (17.)
Ma mindig mindenki tökéletesnek akar látszani. Ez egy ilyen világ, ahol, ha nem vagy tökéletes, ha hibád, ha gyengeséged, ha bajod van, akkor már nem lehetsz része a tökéletes világ tökéletes illúziójának. Tökéletes szülők tökéletes gyermekei járnak tökéletes iskolákba, míg tökéletes szüleik, minden megtesznek, hogy ez a tökéletesség fenntartható legyen. Ma olyan szavakat, hogy beteg, gyenge, bűnös, rászoruló, szerencsétlen, nem is használunk, mert még megsértenénk a tökéletes ember tökéletes személyiségének tökéletes jogait. Halálos dózisban kapjuk és adjuk a tökéletesség látszatát, s pontosan így mulasztjuk el életünk legnagyobb lehetőségeit. Mert egy tökéletes világba nem illik bele Jézus Krisztus és a keresztyénség megannyi tanítása. Ahol nincsenek betegek, ott nincsen szükség orvosra, ahol nincsenek bűnösök, ott nincsen szükség feloldozásra, ahol nincsenek rászorulók, ott nincs értelme a szívből jövő adakozásnak. Sokan ezért nem találkoznak sohasem Jézus Krisztussal, mert túl egészségesnek, túl tökéletesnek hiszik magukat, azt gondolják, nekik nincsen szükségük senkire és semmire. Minden gyógyulás, minden feloldozás azzal a beismeréssel kezdődik, hogy szükséget szenvedek. Vagyis nem vagyok tökéletes, sőt! Nagyon fontos dolgok hiányoznak az életemből. Isten nem várja el, hogy tökéletes légy, hiszen ismer, és pontosan tudja milyen tökéletlen vagy. Ha ezt képes vagy beismerni előtte, akkor megtetted a legnagyobb lépést, kimondod, hogy szükséged van rá. Jézus Krisztus ezért jött, és az ilyenekhez jött: a betegekhez, a bűnösökhöz, a csórikámokhoz, az elszúrt életű emberekhez, vagyis mindenkihez, aki képes levetni a tökéletesség álcáját. Hiszen egy olyan ember sincs, aki rá ne szorulna az Istenre és az Ő mérhetetlen szeretetére. Aki pedig úgy érzi, ő a kivételt képezi, az magát csapja be… egy ideig.
