„Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.” (9.)
Voltam moziban s újra megállapítottam, hogy vannak filmek, amiket nem szabad csakis eredeti nyelven nézni. Pedig azt szoktam vizionálni, hogy szinkronból jók vagyunk, de van, amikor nagyon nem megy a dolog. Most az új kventintarantino szinkronja akasztotta ki a lendkereket, de hasonló élményeim vannak más filmekkel kapcsolatban is. Persze olyan is van, amikor a szinkron zseniális, de mégiscsak kell az origi nyelv a teljes megértéshez. Mondjuk ilyen a Monty Python Brian élete. A filmben, amikor a Hegyi beszédet hallgatják az egyszerű emberek, akkor van benne egy poén, ami bizonyítja az elméletemet. Ez az a klasszikus, ahol elhangzik egy mondás, s a Jézustól nagyon messze állók, már csak szófoszlányokat csípnek el belőle, s így próbálják értelmezni a lényeget. Boldogok a sajtkészítők, hangzik a magyar verzió, amit aztán a szegény néző nem tart igazán viccesnek, mert hogyan jön ide a sajtkészítés tudománya, miközben Jézus valami másról tanít. Az angol eredetiben az hangzik el itt, hogy boldogok a békességet teremtők, ami ugye peacemaker, s ez messziről csakugyan hangozhat úgy, hogy cheesemaker, s már meg is van a poén. Jézus Krisztustól messze állva sokan félreértik, vagy alig hallják meg, hogy mit is jelent békességet teremteni ezen a világon. Mert a tanítványok (hiszen nekik szól a Hegyi Beszéd) csakugyan olyanok kell, hogy legyenek ebben a világban, mint a beteg szívbe ültetett peacemaker, amelyik képes újra ritmust adni az életnek, képes a helyes mederben tartani a keringést, képes arra, hogy ha kell, akkor újra indítsa a világ szívverését. A tanítványok Krisztust követve képesek arra, hogy békességet teremtsenek, az önzés, a kardoskodás, az ostoba harc helyett a mérhetetlen szeretetet beleélve ebbe a világba. Ez az a ritmus, ami képes életben tartani még mindig ezt a világot, s benne azokat az embereket is, akik csak nagyon messziről hallják, s gyakran félreértik az evangéliumot.
