„Senki sem tesz foltot új posztóból régi ruhára, mert a toldás tovább szakítja a ruhát, és még nagyobb lesz a szakadás.” (16.)
Lehet, hogy sokan mondták, nekem az R.C.Sproul verziója tetszik a legjobban, mert annyira megnyerő mosolya van miközben erről beszél, hogy én hinnék neki, ha nem lennék már elkötelezett keresztyén. Szóval az, amit sokan mondtak és amiből nekem az R.C. Sproul verzió tetszik a legjobban az így hangzik: Az evangélium az jó hír és nem jó tanács! Ilyen egyszerű és olyan mosolygósan csodaszép igazság ez, tömör és mégis életbevágó. Mert a jó tanács nem vezet örök életre, de az evangélium igen. Erről beszél Jézus János tanítványainak, amikor számon kérik rajta, hogy miért nem böjtölnek a tanítványai, akkor elmondja nekik a posztó és a tömlő „példázatát”. A régi ruha nem pusztán régi, hanem elhordott, viseltes, olyan, amit már nem veszel fel, nemhogy esküvőbe, hanem a hétköznapokba sem. Ez a ruha régen, új korában csodaszép volt, fel lehetett venni a legelőkelőbb helyekre is, de mára már használhatatlan. Fordítsuk le! Jézus nem azért jött, hogy felvarrja egy régi vallásos rendszer ráncait, hogy kicsit kipofozza a farizeusok és szaducceusok vallásos bizniszét, nem toldozgatni meg foltozgatni jött, hanem evangéliumot hirdetni. Ez a jó hír radikális, megdöbbentő, talán zavarba ejtő, mert egy kegyes és vallásos Nikodméusnak újjá kell születnie, egy „világszemetje” Zákeus meg megkapja, hogy „ma lett üdvössége ennek a háznak”. Ezért vagyunk hatalmas slamasztikában, ha a jó hírt jó tanáccsá silányítjuk le, mert így szépen foltozgatjuk a régit, elhitetve, hogy az is elég lesz. Nem hívjuk az embereket megtérésre, nem szembesítjük őket az Isten nélküli lét sötétségével, nem mondjuk el nekik, hogy aki nem Krisztus fényében él, az sötétségben van, legyenek kicsit jobb emberek, elég az. Aztán amikor odaállnak majd a királyi menyegzőn a vőlegény elé, akkor meg jön a meglepi, hogy úgy vágják ki őket a ruhájuk miatt, mint ahogyan minket is kivágtak a hamis „szabóságunk” miatt. Semper reformanda….
