„De ez alkalom lesz nektek a tanúságtételre.” (13.)
Biztos ismeritek azokat a mondatokat, amiket visszafele olvasva is ugyanazt az eredményt kapjátok, mint a normális olvasás közben. Most nem szeretném az összes példát idehozni, de ha valaki elakadna a terminológia fejtegetése közben, akkor csak gondoljon az „Indul a görög aludni.” vagy a „Móni fara finom.” esetleg a „Rémes tóga, bagót sem ér.” mondatokra. A sok faramuci szóáradat között megakadt a szemem egy izgalmason, „Aki takarít rám, az a mártír, a Katika.” No rögtön teszteltem is, ki mit ért a mártír szó alatt? Senki sem dobta be Katika nevét, de nagyon érdekes volt, hogy a megkérdezettek közül senki sem használta a szó eredeti jelentését, hanem mindenki az éppen „aktuálpszichológiai” vonalat hozta fel. Mártír az, aki szenved, aki feláldozza magát, sőt, volt, aki egyenesen negatív jelentéssel felruházva arról beszélt, hogy mennyire gáz, ha valaki „mártírkodik”. Pedig, ha visszavesszük ezt a csodaszép szót a palindromok, anagrammák és a pszichológia világától, akkor megtalálhatjuk benne a keresztyén létezés és életforma egyik legszebb és legmagasztosabb lehetőségét. Sőt! Valójában azt kell mondjuk, hogy aki nem mártír – a szó eredeti jelentésében – az nem is keresztyén. Hiszen a mártír az, aki tanúskodik Jézusról, aki tanúságot tesz, aki bizonyságot tesz arról, hogy kicsoda Jézus és mit is tett Ő. Márpedig maga Jézus Krisztus mondja, hogy a tanítvány életében a legtöbb helyzet alkalom a tanúságtételre. Utazni valakivel valahová, egy tanterembe járni évekig, egy sorban állni órákig, egy munkahelyen dolgozni, ez a jobbik és egyszerűbb forgatókönyv. A földrengés, háború, üldöztetés, kihallgatás már egy kicsit bonyolultabb szituáció. Szóval, ha gondolod és van kedved, meg esetleg keresztyén vagy, akkor nyugodtan teszteld magad az egyszerűbb helyzetekben, a bonyolultabbak pedig majd mennek azzal a szájjal és bölcsességgel, amit Ő ad azoknak, akik tanúskodnak majd Róla!
