„Egyszer egy férfi mivel rosszul érezte magát, elment a feleségével együtt egy híres orvoshoz. Az orvos megvizsgálta a férfit, elvégzett néhány tesztet, majd a következő hírt közölte a férfi feleségével: Kedves asszonyom, az ön férje súlyos beteg, sajnos fél éven belül meg fog halni. Az asszony teljesen összetört a hír hallatán. Az orvos folytatta: …

„Benned is minden éjjel, Háború dúl, Fájdalmad kimondhatatlan, Lelkeden a tested az úr. (Test) Megrémülsz tőle, Mikor a tested megkísért, De nem adnád oda semmiért Az érzést, Mikor a test a testhez ér.” Nem vagyok én senki, hogy megmondjam mire gondolt a költő, amikor ezeket a sorokat írta, de! …

Első feladat. Gyorsan idézd fel a lehető legszebb dolgot, amit láttál eddigi életed során. Mindegy, hogy mi az, csak valami olyanra gondolj, amit ha nem láttál volna, akkor szegényebb lennél, valami olyanra, amit ha megpróbálsz felidézni, beleborsózik a hátad, éppen úgy, mint amikor először láttad. Ha megvan, akkor kérlek, figyelj a második feladatra: …

Kevés olyan film van, amin le tudom mérni a saját lelki fejlődésemet, éppen ezért becsülöm meg azt a keveset, ami ebben a műfajban nekem adatott. A filmek világában otthonosan mozgók most találgatnak, hogy vajon Bergman, vagy Pasolini hatott így rám, de ezeknél egyszerűbb a helyzet.  Jiri Menzel rendezte, Hrabal írta, és kapott egy Oscart, csakhogy emeljem a tétet. Igen, a „Szigorúan ellenőrzött vonatok” az a film, amin én mérem magam. …

„és így szóltak hatalmas hangon: – Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás!”(12.) Talán mondanom sem kell, vagy, ha mégis, akkor pedig csak közhelyeket tudnék puffogtatni, hogy nincsen olyan ember, aki ne vágyna erőre, hatalomra, gazdagságra, bölcsességre, tisztességre, […]

– A csuda vigye el! A nyavalya törje ki! – Az ördög szánkázzon a hátán! –  A holló vájja ki a szemét! – A lapos guta üsse meg! – Mindenféle guta üsse meg! – A mennykő csapjon belé! – Rúgja meg a tehén! – Verje el a jégeső! – Nyíljon meg alatta a föld! – Temesse be a hó! – A hóhér vágja hátba! – A sírásó legyen az utolsó barátja! – Nincs tovább! Ekkor lépett elő a királyfi: – Nőjjön be az orra luka! – Köszönöm – mondta a szénégető, majd hangosan megismételte: – Nőjjön be az orra luka! …

Naív vagyok. De nagyon. Mindig a jót feltételezem, mindenkiről. Nem tudom, hogy hol rontottak el, mikor kaptam sokkot, talán csak annyi tart életben, hogy igyekszem komolyan venni Megváltónk szavát, s a galambok szelídsége mellé egy kis kígyós ravaszság is társul. De rengetegszer megszívtam már, mert a jót feltételeztem. Aztán amikor már fájt, komolyan elkezdtem keresni magamban az ősokot, hogy miért pont egyből a jót, és miért válogatás nélkül mindenkiről?! …

Te valahol a nézőtéren, talán a dühöngő jutott neked, ahol aztán ezerrel mehet a jump-jump, ő meg fenn a színpad közepén. Te épphogy meg tudtad venni a jegyet, s hálás vagy a havernak, akinek volt még egy szabad helye a kocsijában, így legalább útiköltségre nem kellett annyit költeni, ő meg azzal a tizenöt félplayback számmal megkeresi egy este alatt a te majdani egész éves jövedelmedet. …

Minden jobb hőstörténetben van egy pont vagy egy pillanat, amikor a főszereplő fogja egy kedves és féltett dolgát, és odaadja valakinek „letétbe”. Mondjuk megőrzésre, míg vissza nem tér a küldetésből, vagy azzal az intéssel, hogy majd adja oda valakinek, vagy csak neki önmagának. A letétbe helyezett dolgot köteles megőrizni az, akire rábízták és köteles azt visszaadni annak, aki rábízta. …