Csak ülök, és nézek ki a fejemből, fel sem fogom, mi zajlik körülöttem, átlagos esti hangulat, a hullafáradt melós esete, talán még valami könyv a kezemben, lassan sikerül elszenderedni. A távolból még egy kocsi ajtajának csapódása próbál bezavarni a végső elmerülés előtt, még egy-két zaj a Tv-ből, szófoszlányok. Lányok hangján furcsa szavak: „… szeretek nőies lenni, szeretek csinos lenni, szeretek a legcsinosabb lenni…”. …

Amikor hirtelen két dolog komolyan egymásnak ellentmond, mondjuk két vélemény, vagy két hit, vagy esetleg a hit és a valóság, akkor ez az embert alapvetően feszélyezni szokta. Ez az a disszonancia, amit szeretnénk leküzdeni, éppen ezért próbálunk változtatni a viselkedésünkön, a véleményünkön, vagy azon a módon ahogyan gondolkozunk. …

Egy házaspár lakásába éjszaka egy betörő mászik be. Mikor felfedezik, odaugrik a feleséghez és egy kést nyom a torkához, majd felkiált: – Hogy hívnak? Szeretem tudni az áldozataim nevét! – Elizabeth – mondja az asszony remegő hangon. – Ó, az anyámat is Elizabethnek hívják! – mondja a rabló. – Nem tudok megölni valakit, aki rá emlékeztet! Majd odaugrik a férjhez: – Na, és téged hogy hívnak? A férj remegő hangon szól: …

Valamelyik este annyira szegényes és minősíthetetlen volt a TV-s felhozatal, hogy kínomban (de szó szerint kínomban) kamaszkorom egyik akció szösszenetét választottam, amelyik a magyar keresztségben a „Pusztító” nevet kapta. Ebben kiolvasztanak a jégből egy híres bűnözőt és az elfogására specializálódott rendőrt, a bűnözőt azzal a szándékkal, hogy ölje meg a földalatti ellenállás vezetőjét. …

Ha megnézed az információk között elveszett ember legjobb barátjának idekapcsolódó bejegyzését, akkor a következőt találod: Az igemódnak „Az a szerepe, hogy az igében foglalt cselekvésnek/történésnek a valósághoz való viszonyát leírja.” (Wikipédia) Nem árt tudni ezt akkor is, amikor nem egy cselekvés és történés valósághoz való viszonyát kutatjuk, hanem a saját szerepünket próbáljuk hasonló módon tisztázni. …

Van az úgy, hogy nem sikerül elsőre, pedig próbálod, szeretnéd, küzdesz és akarsz, de mégis zárt ajtókra találsz. Lehet, hogy egy számodra fontos ember szívén van az a zárt ajtó, egy rideg szülő, egy elérhetetlen szerelem, aki tudomást sem vesz rólad, egy elrejtett példakép, mélyen a tanárodban… rengeteg zárt ajtóval találkozunk. Lehet, hogy a zárt ajtó egy elérhetetlen álom előtt áll, egy nagy utazás, egy felvételi eredmény, egy neked való állás… tele az életünk zárt ajtókkal. …

Nem tudom, kinek ismerős a Hupikék Törpikék filmesített változata, ami nemcsak a kicsiknek lehet érdekes, hanem még nekünk, nagyoknak is: gyermekkorunk egyik kedvenc mesesorozata éled újra a digitális grafika segítségével. Érdekes, hogy az akkor még gyermeki ártatlansággal szemlélt figurák mögött, mai szemmel nézve, mennyire tipikus emberi karakterek bújnak meg. Törperős a macsó, gyúrós, kicsit „kivagyi” de mégis jó szándékú izomember. …

„…a világ, benne te és én, benne a sok-sok rossz és méltatlan emberi indulat már legyőzetett. Akkor ott, azon a kereszten az első és egyetlen Krisztus által. Ő mutatta meg, hogy van még igazi szeretet ezen a világon.”

Nem igazán volt még tavaszunk, legalábbis az időjárás tekintetében, az igazi meleg csak mintha most kezdene megjönni, ami külön öröm lesz a munkahelyen és iskolában „melegedőknek”. A melegedés furcsa emlékeket ébreszt bennem, egyszer egy nagy melegben felvonuló maszkos fiatalembernél –évekkel ezelőtt láttam a képet – volt egy tábla, rajta az írás: „Szeretem Jézust, de a barátomat is!”. …