Skóciában zord az élet! Kastélyomban zordan élek. Zord dudaszóra táncolok, Az igazi férfi én vagyok! Az igazi férfi dudán játszik,Vörös szakálla messzire látszik, Az igazi férfi mindig zord, Az igazi férfi szoknyát hord! Skóciában zord a táj. Zordan legel a birkanyáj. Zord lovagokkal harcolok, az igazi férfi én vagyok! Az igazi férfi dudán játszik,Vörös szakálla messzire látszik, Az igazi férfi mindig zord, Az igazi férfi szoknyát hord! …

Lingvisztikai szempontból is novum lesz ez a kis ma reggeli nekifutásunk az igének. Na, kezdem elölről, azt akartam írni, hogy először bebizonyítom, hogy tudtok héberül, aztán pedig azt is, hogy nem. Tiszta teológia, ott rendszeresen megcsinálták velünk. Szokjad! Hátha pap lesz belőled is! 🙂 Mint az egyszeri székely ember, aki nyelvet tanulni indult. …

Nem is tudom, hogy maradt ki eddig a Fapuma, azaz az Üvegtigris a példák és hasonlatok sorából. Persze én elfogult vagyok Rudolf Péterrel kapcsolatban, de az tagadhatatlan, hogy az első Üvegtigris sok kellemes percet okozott azoknak, akik mertek a magyar valósággal mást is kezdeni, s a panaszáradat helyett jót nevetni azon. …

Csak ülök, és nézek ki a fejemből, fel sem fogom, mi zajlik körülöttem, átlagos esti hangulat, a hullafáradt melós esete, talán még valami könyv a kezemben, lassan sikerül elszenderedni. A távolból még egy kocsi ajtajának csapódása próbál bezavarni a végső elmerülés előtt, még egy-két zaj a Tv-ből, szófoszlányok. Lányok hangján furcsa szavak: „… szeretek nőies lenni, szeretek csinos lenni, szeretek a legcsinosabb lenni…”. …

Amikor hirtelen két dolog komolyan egymásnak ellentmond, mondjuk két vélemény, vagy két hit, vagy esetleg a hit és a valóság, akkor ez az embert alapvetően feszélyezni szokta. Ez az a disszonancia, amit szeretnénk leküzdeni, éppen ezért próbálunk változtatni a viselkedésünkön, a véleményünkön, vagy azon a módon ahogyan gondolkozunk. …

Egy házaspár lakásába éjszaka egy betörő mászik be. Mikor felfedezik, odaugrik a feleséghez és egy kést nyom a torkához, majd felkiált: – Hogy hívnak? Szeretem tudni az áldozataim nevét! – Elizabeth – mondja az asszony remegő hangon. – Ó, az anyámat is Elizabethnek hívják! – mondja a rabló. – Nem tudok megölni valakit, aki rá emlékeztet! Majd odaugrik a férjhez: – Na, és téged hogy hívnak? A férj remegő hangon szól: …

Valamelyik este annyira szegényes és minősíthetetlen volt a TV-s felhozatal, hogy kínomban (de szó szerint kínomban) kamaszkorom egyik akció szösszenetét választottam, amelyik a magyar keresztségben a „Pusztító” nevet kapta. Ebben kiolvasztanak a jégből egy híres bűnözőt és az elfogására specializálódott rendőrt, a bűnözőt azzal a szándékkal, hogy ölje meg a földalatti ellenállás vezetőjét. …

Ha megnézed az információk között elveszett ember legjobb barátjának idekapcsolódó bejegyzését, akkor a következőt találod: Az igemódnak „Az a szerepe, hogy az igében foglalt cselekvésnek/történésnek a valósághoz való viszonyát leírja.” (Wikipédia) Nem árt tudni ezt akkor is, amikor nem egy cselekvés és történés valósághoz való viszonyát kutatjuk, hanem a saját szerepünket próbáljuk hasonló módon tisztázni. …

Van az úgy, hogy nem sikerül elsőre, pedig próbálod, szeretnéd, küzdesz és akarsz, de mégis zárt ajtókra találsz. Lehet, hogy egy számodra fontos ember szívén van az a zárt ajtó, egy rideg szülő, egy elérhetetlen szerelem, aki tudomást sem vesz rólad, egy elrejtett példakép, mélyen a tanárodban… rengeteg zárt ajtóval találkozunk. Lehet, hogy a zárt ajtó egy elérhetetlen álom előtt áll, egy nagy utazás, egy felvételi eredmény, egy neked való állás… tele az életünk zárt ajtókkal. …