Azt hiszem, az egyik legnagyobb becsapás az, amikor azt gondoljuk, hogy a kishazugságok nem okoznak nagy bajt, vagy a kis gonoszság még valahogy elfér az életünkben. Mert ugye mi baj lenne abból, ha egy kicsit csúsztatok, ha egy kicsit lopok, egy kicsit bántok, végül is emberek vagyunk nem? Meg ugye egy kis hiba még nem hiba, meg abból nem is lehet világtragédia, maximum csak egy kis baj, attól meg nem dől össze a világ. …

Talán nincs annál nehezebb, mint amikor az emberben ott fortyog, valahol mélyen ott dolgozik a düh, a jogosnak vélt sérelem feletti bosszúvágy. Amikor azt érzed, hogy igazságtalanság ért, azt érzed, hogy bántottak, s a jogos vagy jogtalan önvédelem apró kis mechanizmusai beindulnak az életedben. …

Egyszer egy nagyon bölcs guru, aki minden tudásnak a birtokában volt éppen előadást tartott tanítványai körében, amikor a lelkes ifjak megkérték arra, hogy tanítsa meg nekik azt a mantrát, amivel fel lehet támasztani a halottakat. A guru meglepődött kérésükön, hiszen eddigi tanításai nyomán el kellett volna, hogy jussanak oda tanítványai, hogy értsék kérésük teljesíthetetlen voltát. – Miért van erre a mantrára szükségetek? – kérdezte tanítványaitól. …

Van az úgy, hogy a masinák Istene közbeszól, s nevéhez hűen, csakúgy, Deus ex machina lenyúl az égből, s ahogyan Dániel írja: „… És ő változtatja meg az időket és az időknek részeit; dönt  királyokat és tesz királyokat” (2:21). Általában a masinák Istene akkor avatkozik bele a történet és történelem menetébe, amikor a helyzet már teljességgel kilátástalan és megoldhatatlan az emberek számára. …

Nem azért mert fan vagyok, de amihez Kovács Ákos hozzányúl, az általában minőség feletti produkcióként szokott bevonulni a zenetörténelembe. Akkor a legszembetűnőbb ez a ténymegállapítás (ami jelen esetben az én szubjektív véleményem) amikor olyan zenékhez nyúl, amit valahol, valaki már megpróbált a fülünkbe csempészni. …

Azt talán már elsütöttem itt is, hogy nincs jó hír meg rossz hír, hanem egyszerűen hír van. Aztán persze mindenki értelmezi, ízlelgeti, végül lesz belőle mindenki számára jó- vagy éppen rosszhír, aszerint, hogy mit is üzen és okoz az egyén életében. Nem tudom gondolkoztál-e már azon, hogy neked magadnak milyen a híred? Abban a közegben és közösségben ahol mindennap önmagad kell, hogy legyél, azon a helyen ahol laksz, a sulidban, a barátnőd vagy barátod családjában. …

Már rángathatnám is ide Wass Albertet, akinél minden szalad, de a kő az marad, vagy szegény Petőfi fazékba kívánkozó „ejmiakőtyúkanyóját”, vagy emlegethetném a sok szép templomot, amit uniós forrásból falukép szépítés kategóriában rendbe tettek ebben az országban.  Amúgy is harcban állok ezzel a „templomosdival” (Assasin Creed III 🙂 🙂 🙂 ), kicsit azt érzem, mint amikor Stadler József stadiont épített Akasztón …

A transzplantáció nem azt jelenti, hogy a paraszt extázisban ülteti a paradicsom palántákat valahol a Transz-Szibériai mező közepén, hanem annál valami sokkal komolyabbat. Ez ugye arról szól, hogy bizonyos szerveket és szöveteket az egyik testből a másikba ültetnek át. Aztán persze ennek vannak különböző szintjei és lehetőségei, ki-ki döntse el maga, hogy melyik a szimpatikus neki: Jézus Málkus fülén végzett azonos helyre történő auto-transzplantációja, vagy éppen …

Egyesek szerint van abban valami visszataszító, amikor egy rendszerben megszabják az embernek, hogy mit vegyen fel, mert – ahogy mondják – ezzel megöljük a kreativitást, azt a fajta sokszínűséget, ami az ember speciálisan sajátja. Mások ezzel szemben pont azt hangsúlyozzák, hogy mennyire szép kifejeződése az összetartozásnak az, ha egy csapaton ugyanolyan egyenruha van. …