Ama beszélgetés pedig imigyen hangzék vala: „Eszkúzi. szinyori, arrivedercsi. – Ispán, hát ez ki? – Kicsoda kegyelmed? – Bondzsorno, szinyori, obenuto ámilánó viá Döbrög prekonsztrukcióne uno pikoló kasztelló petrincsine Kárló Álbertó Cselenzá, unzó kvisztó kasztelló mányifikó enzono takkiá fóni. …

Nem karácsony-, hanem valóságidézés, hiszen mindannyian vakon kezdjük ezt az életet, a szemünk ugyan nyitva, de még nem rácsodálkozva a világ igazi arcára. Mind vak, aki erre a világra születik, mert először csak magát látja, vagy azt a keveset, aki körülötte él, s nem látja meg Istent és az Ő csodáit. …

Mert mi emberek ilyenek vagyunk, kell a felhajtás, kell a sótime, kell az, hogy valami látványos és elképesztő legyen, mert már meg sem elégedünk az egyszerű megoldásokkal. Tudom, hogy gonosz dolog ezeket itt kibeszélni, de sajnos mi keresztyének nagyon sokszor elfelejtjük, hogy a mi Messiásunk, a mi Jézus Krisztusunk (hát igen, ez a kisajátítós „mi” a kedvencem) végtelenül egyszerű módon tette nyilvánvalóvá az Isten akaratát. …

Aki egy kicsit jobban beleássa magát a gasztronómia rejtett és sokféle illattal terhelt világába, az hamar rá fog jönni, hogy minden korszaknak megvan a maga favorit alapanyaga és technikája, mint ahogyan mindig van olyan is, amire ráfogják, hogy elavult, ósdi és persze borzasztó egészségtelen. …

Ez nem egy udvarias utalás a szépségipar elég komoly szegmensét képező shampon bizniszre, hanem egy kis mélyre ásás a disznók étkezési szokásainak terén. Mert ugye tudjuk (aki csak filmen látott disznót, az legyen kedves a „Macska-jaj” trabantot evő kis aranyos röfijét felidézni, elfelejtve a kultúrbombaként robbant rózsaszín badis Malackát), hogy a disznó, az szinte bármit, mohón és gondolkodás nélkül képes megenni …

„Hihetetlen, szinte fel sem fogom. Minden mérkőzésre úgy mentem fel, hogy arra gondoltam: otthon van a feleségem, a két gyönyörű gyermekem és négy éve hagyom ott őket folyamatos edzőtáborozás miatt és az nem lehet, hogy én ne menjek itt végig, minden mérkőzésre úgy mentem fel, hogy láttam az arcukat, csak értük küzdöttem. …

Mindenkinek megvannak a maga animációs filmes letapadásai, jelenetek, idézetek gyermekkorunk klasszikus hőseitől, vagy a kedvenc meséinkből, amit szívesen idézünk fel. Nekem kettő ilyen mesém van, néha az élet szürreális helyzeteit képesek feledtetni, vagy éppen még jobban és mélyebben átélni a valóságot, amiben vagyok. Az első a Ludas Matyi, Agárdy Gábor ispánhangja éppen annyira belém égett, mint Csákányi László döbrögije, a másik nagy kedvenc pedig a Macskafogó, patkányostul, grabowskistul. …

Csak ülünk, beszélgetünk és ők mondják és csak mondják. Nem panasz és nem panaszkodás, inkább csak a felgyűlt fájdalom megosztása. Semmiképpen nem magyarázkodás, hogy miért is hagyják abba, inkább csak egy utolsó nagy lélegzetvétel azelőtt, hogy a semmibe ugranának. …

Egy olyan világban élve, ahol túl vagyunk a Trónok harca sorozat lelkünk legmélyéig hatoló, retinánk belső falára ráégett képsorain, talán nem is olyan megdöbbentő ez a mai történet. A harci kocsiba elfolyó királyi vér, az ezt felnyaló kutyák, a parázna nők fürdőhelyén lemosott kocsi, simán elférnek a mai népszerű „ölősszexelős” sorozatok képi kifejezésének eszköztárában. …