„Bevallom engem néha már gyötör/nemcsak gyötör de szinte mintha fájna/a nagyravágyó béka s az ökör/ezópusz óta híres fabulája. Mert mindeddig harsányan kinevettük/a pukkadásig fölfuvalkodót/s most mintha nevetni nem volna kedvünk/ökörnyi már az öklünknyi se volt. Fújja magát s a magáét a béka/megvalósulni látszik vágya célja/mind hatalmasabb csődöt mond a vén. …

Nincs erőm nem leleplezni a címben szereplő monumentális skandináv filmeposz tényleges és hosszú címét, amire mindenevő öcsém akadt egy fáradt estén filmek után kutatva. Ez a Radioactive Cannibal Vikings from Hell, aminek gyors tartalmi összefoglalóját most nem írom le, mert nincs neki, ez a cím önmagáért szól elemi erővel. …

Nem olyan régen bevezettek engem a szentek-szentjébe, a titkok-titkába, a játékok-játékába, a monopoly varázslatos és szövevényes útvesztőibe. Nagyjából a szilveszterünk is ezzel telt, összeültünk monopolizni, adtunk, vettünk, licitáltunk, hihetetlen üzletek köttettek, ingatlanok cseréltek gazdát csőd közeli helyzetben, dőlt be hitel, voltunk börtönben, míg végül valaki csődbe ment, jelezve ezzel a játék végét. …

Ha jól tévedek, akkor volt egy kedves cserediákunk egy „megnemnevezett” iskolában, aki a messzi Ausztráliából csöppent közénk egy teljes évre, hogy egy kis kultúrát és ungaricumot csepegtessen az angolszász kultúrában felhígult vérébe. …

Már én is félve írok ki szavakat, s ennek fényében, így rögtön magyarázkodással kezdem: a címben szereplő helyesírási hiba, igaz, hogy kimeríti a közösség elleni izgatás fogalmát,de kivételesen tudatos, hogy egy aprócska o betűt a-ra cseréltünk. Mert ugye az eredeti szó ismerős lehet azoknak, akik otthon vannak egy kicsit a zeneművészet és a zeneelmélet terén …

Tessék némi latinos műveltséget erőltetni magunkra, ha már eddig nem sikerült, akkor legalább ma reggel. Igazság szerint, ha másra nem, akkor talán emlékszel a Gyalog-galopp egyik klasszikus jelenetére, amikor is a fekete lovag lassú lemészárlása után a következő vágókép az, ahogy szimpatikus szerzetesek …

„Másnap azonban fogott egy takarót, vízbe mártotta, és urának az arcára terítette, úgyhogy meghalt. Utána Hazáél lett a király.” (15.) Akkor is, ha most milliók sikoltoznak, így fejezve ki nemtetszésüket, de el kell mondjam, hogy a Jurassic Park III. óta fenntartásokkal kezelem a mi jó öreg Steven Spielbergünket, pedig azt a hibáját és botlását leszámítva […]

Ama beszélgetés pedig imigyen hangzék vala: „Eszkúzi. szinyori, arrivedercsi. – Ispán, hát ez ki? – Kicsoda kegyelmed? – Bondzsorno, szinyori, obenuto ámilánó viá Döbrög prekonsztrukcióne uno pikoló kasztelló petrincsine Kárló Álbertó Cselenzá, unzó kvisztó kasztelló mányifikó enzono takkiá fóni. …

Nem karácsony-, hanem valóságidézés, hiszen mindannyian vakon kezdjük ezt az életet, a szemünk ugyan nyitva, de még nem rácsodálkozva a világ igazi arcára. Mind vak, aki erre a világra születik, mert először csak magát látja, vagy azt a keveset, aki körülötte él, s nem látja meg Istent és az Ő csodáit. …