A magyaros kollégák bizonyára örömükben sikkantanak egy egészen aprócskát, látva az újabb kazinczy-s nyelvújító énem felszínre törését, azon meg hangosan zokognak, hogy a nagy nyelvújító nevével fémjelzett törekvésemet le sem tudom helyesen írni. Csaxólok, hogy de! Bájdövéj nem a nyelvújítás itt a cél, hanem annak a kibeszélése …

Azt hiszem azt a legkönnyebb magunkkal elhitetni, hogy a minket ért dolgokért valaki más a hibás. Mielőtt nagyon belemennénk ebbe a sztoriba csak idézzük fel emberi természetünk eme megromlásának kezdőpillanatát. Az-az Ádám, aki himnuszt énekelt meztelen nője felett, s hálát ad, hogy mégsem érte be az orángutánnal, a döntő hepöning után, már csak úgy emlegeti, hogy „az a nő” s nem csontomból való csont. …

Igazán jó kérdés, hogy a nevünk játszhat-e szerepet a sorsunk alakulásában? Leegyszerűsítve a jelenséget a kérdés így hangzik: Van-e a „nomen est omen” mondásnak bármilyen valóságalapja?! Árulkodik-e, jelez-e bármit is a nevünk, kell-e, hogy jelentőséget tulajdonítsunk neki? …

Már tele az arckönyvfalam a szokásos október végi kemény kálvinista kirohanásokkal, áthúzott tökök, ki ikszelt koponyák, mert református vagyok, nekem aztán nincs halloween. Meg nem a halált ünneplem, hanem az életet, meg ugye ne engedjük gyermekeinket a boszorkányok és a druidák bűvös fogságába. Ha kigondoltam le is írom: az emberi hülyeség olyan, mint az isteni kegyelem, természeténél fogva határtalan. …

Ha ma azt mondom, hogy áldozat, vagy megpróbálok erről a fogalomról beszélni, akkor az emberek többségének a kriminalisztika tárgyköréből jutnak eszébe esetek. Ki az áldozat? Lássuk. A csinos, fiatal lány sírva panaszolja a rendőrségen, hogy a sarki moziban kilopták a szoknyája zsebéből a pénztárcáját. – És nem vette észre – csodálkozik a rendőrtiszt -, hogy valaki a zsebében kotorászik? – Persze hogy észrevettem – feleli a lány -, de azt hittem, tisztességes szándékai vannak. …

Mit tehet az ember akkor, amikor azt érzi, hogy egy-egy szó már nem fedi le azt, amit egykor régen jelentett? Milyen lehetőségeink vannak akkor, amikor egy fogalom kiüresedik, vagy amikor mi magunk veszítünk el valamit egy-egy fogalommal kapcsolatban?  A mai példánk és teológiai gyorstalpalónk főszereplője a nagy evangélikus teológus, Rudolf Otto …

Október 23.-án, nemzeti ünnepünkön az első ami bevillan az Ákos egyik legszebb dalszövege, annak szomorú valóságot festő első pár sora. „Folyton folyik a kampány, zúdul minden felől, jelszó jelszó hátán…” Most vonatkoztassunk el attól, hogy Ákos maga is a kampány, maradjunk az alapjelenség tökéletes leírásánál: ma már minden is kampány. …

Tegnapelőtt megint kevesebbek lettünk egy olyan emberrel, aki magyarként volt képes valami olyat letenni az emberiség asztalára, ami generációk életét és önmagukról alkotott elképzelését formálta eddig is és formálja még át nagyon sokáig. Csíkszentmihályi Mihály azon szerethető és hiteles pszichológusok egyike, aki nem arra tette fel az életét, hogy a saját sérüléseit kezelje, s hogy ezt delegálja át mindenkire. …

„Mind a négy égtáj felől megmérte. Kőfala volt körös-körül, amelynek a hosszúsága is ötszáz, a szélessége is ötszáz könyök volt. Ez választotta el a szent területet a közönségestől.” (20.) Megy az arab férfi – növessze szakállát Allah még sokkal hosszabbra – a sivatagban a feleségével együtt. Az asszony megy legelöl, mögötte meg jó ötven méterrel […]