Nem tudom, pontosan mit is jelenthet a „letye-petye-lepetye”, de sejtésem szerint a költő így próbálta megragadni azt a tempót, ahogyan a mondókában idézett öreg mamák fogakban kopottas, szavakban annál inkább bővelkedő szájszerkezete szólásra emelkedik, s ontja magából a felesleges információkat. Engem a pletyka tönkre tesz. …

Az elmúlt napok tragikus híre volt, hogy két gimis diák elfelejtette a fizika és magyar órán tanultakat, tehervagon tetejére másztak, aztán történt, ami ilyenkor történni szokott, mindenki tette a dolgát. Állítólag a 25.000 Volt is, meg a Jó Isten is, hiszen a srácok még élnek, annak ellenére, hogy iszonytató erejű feszültség haladt át a testükön. …

Elegem van már a világvégékből. De komolyan. Meg abból is, hogy vannak olyanok, akik képesek ezeket a meséket egy az egyben elhinni, s engedni, hogy így befolyásolják az életük menetét. Elzárják a gázcsapokat, elolvadnak a jéghegyek, nyer az összevisszafogás! Vagy vegyük csak az inka világvégét, amikor is egyszer csak véget ért az inkák ősi naptára! …

Az öreg székely olvassa a Bukaresti Igaz Szó magazinban, jelenleg ott tart a világ, leegyszerűsítve a geopolitikai és túlnépesedési kérdéseket, hogy minden ötödik ember kínai. Vakarja az öreg a füle tövit, gondolkodik erősen, hümmög, ízlelgeti a nem egyszerű információt …

Az elmúlt két hétben lelkes és lelketlen önkéntes és fizetett propagandista (ezen a ghandistán elméláztam kicsit, hogy lehetne a béke hírnöke is, de közben nem), zaklatott válogatott módszerekkel, akik előre felvett szakszöveggel tolták az arcomba, hogy aki hazafi, az felmegy ünnepelni a fővárosba március 15.-n. …

Nem tisztem a református lelkészből lett politikusokat, mint jelenségeket minősíteni, hiszen aki komolyan veszi keresztyén elhívását, az bizonyára sokat szenved a politikai teher alatt, aki pedig teljesen feloldódott abban a közegben, az magában hordja büntetését. De! Vannak olyan pillanatok, amikor megdöbbentő tetten érni azt, amikor a politikus kilép a szerepből és megvillan az evangéliumnak egy-egy döntő igazsága, ami aztán furcsa vihart kavar a hallgatóságban. …

A falusi plébánoshoz elmegy az egyik falubeli leány, hogy megvallja neki gyónás közben a bűneit. El is mondja, hogy tényleg igen nagy bűn terheli a lelkét, mert ő bizony lefeküdt a gazdatiszt fiával, mikor még megsincsenek esküdve, s nem is nagyon lesznek, mert ugye az pont annyira nem akarja őt elvenni, mint amennyire ő nem akar hozzámenni. A pap nyugtatja, hogy most már mindegy, ne pánikoljon, hanem szépen, ahogy illik egy gyónáskor, mondjon el mindent és könnyítsen a lelkén. …

Talán nem is kellene magyaráznom, pláne az elmúlt napok történéseinek fényében, hogy mennyire fontos tartozni valahová. Az egyszerű hétköznapokban talán nincs is különösebb értéke annak, hogy melyik nemzethez vagy családhoz tartozom, vagy éppen melyik városban lakom. Aztán jön egy fordulat, és csak azért, mert az országom vezetői rossz döntést hoztak, én magam is tiltólistára kerülök, befagyasztják a bankszámlám, korlátozzák az utazásom stb. …

A napokban mindenki a maga egyszerű módján próbálja feldolgozni a feldolgozhatatlan, és megemészteni a megemészthetetlent, sajnos már az ötödik napja tart az őrületnek ez a felfoghatatlan verziója. Aztán ugye van, aki pánikol, van, aki duzzog, mások próbálnak magyarázatot találni a háborúra, megint mások feszültségüket a szokásos fanyar humorral oldják meg. …