Amikor legutóbb együtt sétáltunk, úgy tűnt, most nem siet sehová, nem kell a fél világot megmentenie önmagától, ráadásul elég nyugodtnak tűnt. Nagy nehezen vettem magamnak a bátorságot, összeszedtem minden erőm, és feltettem a régóta bennem fortyogó kérdést: …

Szeretek autózni, talán mert akkor végre van egy kicsi időm gondolkozni, rendezni a fejemben az éves elmaradásaimat. Ilyenkor valami jó kis háttérzene szól, alig engedek be külső információt, természetesen a vezetéshez szükségeseket muszáj, de azon kívül nem sok mindent. Ha valami konkrét megmarad, az tényleg meglepő vagy érdekes kell, hogy legyen. Nem olyan régi az emlék, és tényleg megmaradt, annyira meglepő volt, még meg is álltam, hogy jobban szemügyre vegyem. …

A betegesen féltékenyre klasszikus irodalmi vonalon talált a klasszikus pszichológia mintapéldát. Szegény Othello lett a névadója a féltékenység beteges és ténylegesen is megbetegítő formájának. Ha ez így túl lírai, akkor leegyszerűsítem. Volt egy férj, aki állati féltékeny volt a feleségére, annyira, hogy a végén meg is ölte, persze teljesen alaptalanul. (Aztán ezt mindenki a saját szája íze szerint ragozta, Rossinitől kezdve, Verdin át …

Előre szólok: Nem fog tetszeni. Mégpedig azért nem, mert az ilyesmit nem annyira szeretjük hallani. Kicsit olyan, mint amikor a díznis Aladdinban – nem a rimékelt Will Smith-es verzióra gondolok, hanem az utolérhetetlen és utánozhatatlan eredetire – a dzsini elmondja, hogy miért nem hoz vissza senkit a halálból. …

A dadogós meg a barátja, (aki nem dadog) sétálnak az utcán. Megszólal a dadogós: – Te! Lá-láttad a-azt a szé-szép nőt? -Melyiket? -Má-már elment. Kicsit később újra megszólal a dadogós: -Te! Lá-láttad azt a sz-szép ko-ko-kocsit? -Melyiket? -Má-már elment. Harmadszorra is próbál mondani valamit a dadogós: …

Na, akkor csak pörgessük végig magunkban, hogy mivel mit is szoktunk csinálni. Természetesen nem veszünk sorra minden testrészt, de ha már Pál így felemlegette, azért a két idézettet vegyük csak nagyító alá. Mit szoktunk csinálni a szánkkal, és a szívünkkel? Mert nekem nem annyira egyértelmű, hogy az ember a szájával Úrnak vallja Jézust, a szívével pedig hiszi, hogy Ő feltámadt a halálból. …

Rögtön az elején elnézést kérek mindenkitől, aki taxisofőr, vagy akinek taxisofőr rokonai esetleg barátai vannak, és azoktól is, akiknek vannak olyan ismerőseik, akik már halottak olyanokról, akiknek vannak taxisofőr ismerőseik esetleg családtagjaik. Egy férfi zavartan nézelődött egy forgalmas kereszteződésben, nem igazán tudta eldönteni, hogy merre is induljon. Teljes tanácstalanságában odalépett egy másik férfihoz, aki éppen újságot olvasott a zöld lámpára várva. …

Azt, hogy kinek mi számít, vagy, hogy a mai világban ki az, aki számít, egyre nehezebb megmondani. Berki Krisztián tragikus halála még tovább feszíti a kérdést, ami aztán kinek így kinek úgy tör a felszínre. Íme egy ember, aki celeb lesz, s így az ismeretlen senkiből egyszer csak ismert senkivé válik. …

Akik régóta olvasnak minket, azok bizonyára észreveszik, hogy az itt szereplő írások, áhítatok és cikkek, gyakran magukon viselik annak a lelkiállapotát és életaktualitásait, aki éppen tollat, vagy klaviatúrát ragadott, önmaga és mások építésére. Ma nekem nagy a szomorúságom, és szüntelen fájdalom gyötri a szívemet, legalább annyira, mint akkor Pálnak. Dióhéjban a helyzet a következő: míg Budapesten Rumini (Berg Judit csoda mesesorozata) …