Egy nyaralás alkalmával teljesen véletlenül csöppentünk bele egy olyan falunapba, ahol a főszerep semmi másé nem volt, mint a gasztronómiáé. És ebben az esetben nem költői túlzás ezt a szót használni, mivel szinte minden ami ott sült és főtt, az maga volt az íz és a zamat. Felső-Tisza vidékéről kerültek elő a válogatott finomságok, igazi házi rétes, a pecsenyesütő válogatott sült remekei, egy kis falusi nőegylet lángosai. …

Nem ment el teljesen az eszem, vagy ha igen, akkor sem ezekből az írásokból fogtok róla először értesülni, de Ő egy olyan élmény, amiről írni kell. Közel 38 fok volt, már a végét jártuk az utunknak, meg az erőnknek, amikor hazafelé vettük az irányt, azért megjegyeztem a családnak, hogyha úgyis Tákoson megyünk keresztül, mutatok nekik egy csodát. Nem a templomot, ami egy kis csoda, hanem azt az idegenvezető nénit, aki lassan tizenkét éve a nagy csoda Tákos község műemlék templomában. …

Egy olyan környéken élek, ahol az igencsak aktív lakosság ellen abszolút passzív házzal lehet védekezni. A passzív biztonságtechnika minden egyes eleme be van építve a rendszerbe, riasztó, mozgás- és nyitásérzékelő, házőrző kutya és egy „szembeszomszéd” néni, aki radarmegfigyelő volt, s még ma is előszeretettel hódol ennek a szenvedélyének. …

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy templom, egy olyan hatalmas, olyan sudártornyú, amibe akár három falu is beférne, közben meg csak egy falu sem járt bele. Az a templom tele volt üres padokkal, mindegyikre kicsi réztáblán rá volt írva azoknak a neve, akik már nem ülnek azokban a padokban. Ebben a templomban minden vasárnap felment a fekete ember a szószékre, beszélt, legtöbbször magának, meg annak a kevésnek aki ott volt. …

A cím sokat sejtet, de nem kell örülni, ez nem az-az oldal és nem az a téma, s amúgy is, mindig az a rossz, aki rosszra gondol. Habár, ha a „Béres csepp” hirdetés megfér református hasábokon, akkor a reklámozott gyógykészítmények egészen széles és furcsa skáláját össze lehetne állítani, azokról a dolgokról, amik viszont nem kellene, hogy elférjenek nálunk, vagy amik egészen furcsa reakciót váltanának ki az olvasókból! …

Általában az igehirdetések első pár perce szokott csak meglenni nekem, aztán elindulok, kalandozok, s saját utat járok be. Kevés olyan igehirdető van, aki képes a figyelmemet hosszú időn keresztül lekötni, ezért is volt számomra érdekes, hogy Tim Keller szinte minden szavára emlékszem. A new yorki Redeemerben volt szerencsénk hallgatni őt, teológiailag mély, stílusában mai, élvezetes és szemléletes volt, sok hozzánk hasonló fiatal hallgatta őt. …

Szoktál emlékezni bárminek is az ízére? Csak azért kérdezem, mert annyi fontos emlékünk van, dallamok, érzések, gondolatok, de érdekes, hogy az ízek sok embernél nem igazán maradnak meg. Talán azért, mert az életben sem mindenki tartja fontosnak az ízeket, vagy nem eléggé tartja fontosnak azokat. A legsanyarúbb személyes példám egy olyan film, ami engem teljesen kiakasztott, főleg azért, mert semmi köze nem volt ahhoz, amit a címe sejtetett. …

A Medve egykedvűen majszol a málnásban. A mellette lévő folyó túlpartjáról átkiált a Nyuszi: – Hé Medve! Gyere át, akarok mutatni valamit! – Dehogy megyek, jól vagyok itt. – Na de Medve, gyere már át, nem fogod megbánni! – Maradj már Nyuszika!!! – Naa, Medve, ússzál már át! A medve nem bírja tovább, átúszik a 2 mérföld széles folyón, a sodrás leviszi három kilométert, visszagyalogol majd megkérdi a Nyulat: …

Nem tudom már hol olvastam, hogy Dömdödöm számára a valóság nem szó, hanem Lélek. Ő Lázár Ervin egyik legjobb könyvének, A négyszögletű kerek erdőnek az a főhőse, aki semmmi mást nem tud ( talán nem akar ) mondani, mint azt, hogy dömdödöm. Én, amikor a gyerekeimnek felolvastuk ezt a könyvet, mindig Dömdödömöt irigyeltem, hiszen olyan egyszerűen és nemes módon intézett el minden vitát …