„Réges-régen egy messzi-messzi galaxisban…”, kezdődhetne így is a mai kis szösszenetünk, de még mielőtt ellőjük a Sztarvarzhájp egy újabb ikonikus elemét, maradjunk csak még egy kicsit a mi galaxisunkban. Ott, ahol tetszett az Istennek, hogy mindazt, ami Ő, Jézus Krisztusban tegye nyilvánvalóvá, s az első szívdobbanástól, az édesanyja hasában az első mozdulástól hirdesse: az Isten emberré lett.

Még messze az év vége, de azért lassan az ember elkezdi összeszedni az idei év leltárát, végig nézve, hogy kik azok a neves színészek, művészek, sztárok és példaképek, akik ezen az éven hagytak itt minket. Egy-egy nagy névnél az ember nagyot sóhajt, Hagrid megformálója Robbie Coltrane, vagy Angela Lansbury …

Amikor belépsz egy bizonyos korba, tuti előjönnek a „bezzegazénidőmben” meg „amikorénmégkissrácvoltam” kezdetű slágerek, én most csak visszautalnék abba a régmúltba, amikor még Miskolcon pláza sem volt, de annak képzeletbeli tövében megnyílt az első Mekdonáldsz. Rögtön jöttek hozzánk vidékre az újkeletű mekis viccek, amikből hadd álljon most itt a legjobb és legeredetibb. …

Csak úgy, mellékesen nem is olyan régen olvastam egy majdnem cikksorozatot a lelkészek kiégésének problémaköréről. Nem mintha fontos lenne, de mellékesen volt benne egy külön fejezet a lelkészek nyaralási szokásairól, ahol főleg olyan lelkészeket kérdeztek meg, akik fényévekre vannak a kiégéstől, már csak koruknál fogva is. …

Ne vessen meg senki, de az elmúlt időszakban annyi „pszichodumát” kellett végig hallgatnom, hogy egyre szkeptikusabb vagyok mindenféle és fajta pszichológiai irányzattal kapcsolatban. Legalábbis akkor, amikor ezek a teljesség igényével lépnek fel, s azt gondolják, mindent tudnak az emberről, s csak ők tudják helyesen. Egyre inkább megerősödik bennem a sejtés, hogy minden emberi problémánk mögött egy Istenkérdés áll vagy állhat. …

Volt egy kis időm, így meggugliztam (mielőtt valaki a rosszabbnál is rosszabbra gondolna, ez azt jelenti, hogy rákerestem) pár mai, az élethez elengedhetetlennek hitt fogalmat. Mert ugye, mégiscsak mutat az valamit, hogy miket is keresünk az interneten. Csak pár eredmény a teljesség igénye nélkül. Szex – 19.100.000, Pénz – 9.580.000, Buli – 11.900.000, Alkohol – 76.700.000, Hála 844.000. Ez van. …

Mintha már futott volna ez a téma nálam egy-két kört, de elnézve a közelgő kiárusítási szezont, a leértékelésekből sohasem elég. Mindenhol táblák hirdetik, hogy a kevesebb több, meg, hogy csak itt és csak most, és fel sem fogjuk a lefelé száguldó százalékokat, amik szinte hívogatnak, hogy vegyünk és vegyünk és vegyünk. Jelen esetben nem is igazán érzékeljük, hogy mit mire cserélünk, mivel az egyik oldalon a pénz a másik oldalon pedig a leértékelt áru található. …

Hogy milyen az a fiú? Nem hiszem, hogy meg kellene próbálnom definiálni. Meg voltak akik nemcsak megpróbálták, hanem sikerült is nekik. Ha van erőd és kedved elmélyülni a témában, akkor olvasd el Richard Rohr: A férfi útja és Dr. Csernus Imre: A férfi című könyveket. Hihetetlen értéke van annak, ahogy a szerzetes és a pszichiáter ugyanarra a végkövetkeztetésre jut, pedig két teljesen ellentétes irányból közelítenek a téma felé. …

A kisoroszlán elindul világot látni. Egyszer csak találkozik a szarvasbikával. – Szia, én vagyok a kisoroszlán, és te ki vagy? – Én vagyok a szarvasbika. – És miért vagy te szarvasbika? – Mert az anyukám szarvas volt, az apukám meg bika. A kisoroszlán megy tovább, mígnem találkozik a farkaskutyával. – Szia, én vagyok a kisoroszlán, hát te ki vagy? – Én vagyok a farkaskutya. …