Ha Istennek lenne fészbúkja és/vagy instája, akkor biztos vagyok benne, hogy sokáig kellene képet válogatni a sztoris kiemeléshez. Aki pont annyira nem ért ehhez, mint én, annak halkan megjegyzem, hogy a sztori csak meghatározott ideig látható, mondjuk egy napig, aztán eltűnik, de mégis ez az első, amit látok, anélkül, hogy külön rákeresnék az illetőre vmelyik közösségi hálózaton. …

A törvény nagyon komoly dolog, éppen ezért illetik komolyan venni, meg betartani, meg hozzáigazítani az életünket, meg ki tudja még mi. Jézus Krisztus is lám, hogy végezte, pedig nem megszegni, meg kifigurázni, hanem betölteni jött a törvényt, igaz, ezt a törvényt tisztelők és értelmezők nem egészen így gondolták. Gondolom nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy Jézusnak igaza volt …

– Miről lehet megismerni a kéjgyilkost? – Döglenek utánna a nők! ” Ezt még tudnám fokozni, de ma inkább ennek egy kis szeletére szeretnék csak koncentrálni, arra, ami egészen a miénk, egészen speciális. – Miről lehet megismerni a reformátusokat? A válasz van annyira izgi és vicces, hogy foglalkozzunk vele, igaz ez a válasz nem annyira egyértelmű, mint a halott nők a kéjgyilkos után. Illetve lehet, hogy a kérdést kellene módosítani. …

„Esküszünk, esküszünk, hogy…” folytatni sem merem. Minden nyáron valamikor augusztus tájékán beindul az esküvő szezon. Mindenki mindenkivel esküszik, s nem arra, hogy nem lesz rab többé, hanem pontosan arra, hogy az lesz, csak legalább jól megválasztja a rabtartóját! Ennél persze van a házasságnak szebb körülírása is, de egyenlőre csak annyink marad, mint a kappernaumi századosnak, aki Jézusnak így írta le a házasság misztériumát: …

Biztos van köztetek olyan, aki nagyobb John Woo rajongó, mint én, így nem égetem magam azzal, hogy végeláthatatlan fejtegetésekbe megyek bele filmjeivel kapcsolatban, egy a lényeg, szeretem. Már ha csak az Ál/Arc megrendezésére gondolok, akkor is respect, a korábbi filmjeiről nem is beszélve. Woo azért zseniális, mert a rengeteg igényes akció között, mindig van egy-egy bújtatott szál, ami elgondolkodtat, ami kizökkent, ami kicsit megállásra késztet. …

Egy nyaralás alkalmával teljesen véletlenül csöppentünk bele egy olyan falunapba, ahol a főszerep semmi másé nem volt, mint a gasztronómiáé. És ebben az esetben nem költői túlzás ezt a szót használni, mivel szinte minden ami ott sült és főtt, az maga volt az íz és a zamat. Felső-Tisza vidékéről kerültek elő a válogatott finomságok, igazi házi rétes, a pecsenyesütő válogatott sült remekei, egy kis falusi nőegylet lángosai. …

Nem ment el teljesen az eszem, vagy ha igen, akkor sem ezekből az írásokból fogtok róla először értesülni, de Ő egy olyan élmény, amiről írni kell. Közel 38 fok volt, már a végét jártuk az utunknak, meg az erőnknek, amikor hazafelé vettük az irányt, azért megjegyeztem a családnak, hogyha úgyis Tákoson megyünk keresztül, mutatok nekik egy csodát. Nem a templomot, ami egy kis csoda, hanem azt az idegenvezető nénit, aki lassan tizenkét éve a nagy csoda Tákos község műemlék templomában. …

Egy olyan környéken élek, ahol az igencsak aktív lakosság ellen abszolút passzív házzal lehet védekezni. A passzív biztonságtechnika minden egyes eleme be van építve a rendszerbe, riasztó, mozgás- és nyitásérzékelő, házőrző kutya és egy „szembeszomszéd” néni, aki radarmegfigyelő volt, s még ma is előszeretettel hódol ennek a szenvedélyének. …

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy templom, egy olyan hatalmas, olyan sudártornyú, amibe akár három falu is beférne, közben meg csak egy falu sem járt bele. Az a templom tele volt üres padokkal, mindegyikre kicsi réztáblán rá volt írva azoknak a neve, akik már nem ülnek azokban a padokban. Ebben a templomban minden vasárnap felment a fekete ember a szószékre, beszélt, legtöbbször magának, meg annak a kevésnek aki ott volt. …