Egy dél-amerikai ország egy kicsinyke kis falujának mg kicsinykébb iskolájában a nebulók éppen híres emberekről tanulnak. Sorra jönnek a történelem hősei, s a tanító néni mindig ugyanazzal a kedves kíváncsi mondattal kezdi az újabb személyek bevezetését, ezzel bátorítva a tanulókat a meglévő információik megosztására. – Miről volt híres Julius Caesar? – Ő hozta létre a császárságot Rómában!- felelik a gyerekek. – Miről volt híres Nagy Károly? – kérdez tovább a tanárnő. …

Ennek a kis epizódnak az egyik nagy magyarázója Richard Rohr, aki a „Férfi útja” című munkájában nagyon alaposan körbejárja ezt a történetet pszichológiai szempontok szerint. Szóval hajrá, hajrá, hajrá, tessék olvasni. Az én szempontjaim most egészen mások, és – önmagamat is meglepve – én most szimpatizálok ezekkel a farizeusokkal. …

Mondok két viccet, most szépen lassan, figyelve a helyesírási hibákra, mert még a végén megszólnak azok, akik meg akarnak szólni. Az első a sebességről szól. Egyszer egy férfi bement a legközelebbi BMW szalonba és megvette az első útjába akadó M8-as coupét, aztán a cirka 50 millió kifizetése után beleült és meghajtotta, mint az a sokat emlegetett Singer az ő pedálos varrógépét. Na aztán a nagy száguldozásban mégiscsak elkapta a rend rendületlen őre, s miközben a csekket írta lelkes sofőrünknek azért megkérdezte, olyan finom férfias módon: – Aztán a sebességkorlátozó táblát nem olvasta? – Mit képzel? – felelte a lelkes sofőr –  ekkora sebességnél nem tudok olvasni! …

Egyszer úgy esett, hogy az öreg székelyt elvitték Bukarestbe az állatkertbe. Nem igazán akaródzott neki menni, mert ugye, az mégiscsak gyereknek való, de nem nagyon volt értelme a dolgok ellen való vakaródzásnak. Meg ugye nem akarásnak nyögés a vége, így hát mit volt mit tenni: elment. …

Tudom, hogy borzasztó nehéz ezt a keresztyénség témát ilyen egyszerűen látni, de nagyon nincs mit ezen az egészen bonyolítani. Keresztyén az, aki Krisztust követi. Követni azt jelenti, hogy engedelmeskedünk neki, tesszük azt, amit Ő tenne, nyilván a mi véges lehetőségeink között. Szóval ez az egész történet azzal indul, hogy Ő megszólít, mi pedig engedelmeskedünk. …

Sokaknak fájó pont a GoT (Trónok harca) sete-suta befejezése, még a leglelkesebb rajongók is érezték, hogy a sztori többet érdemelt volna, főleg azért, mert mind a színészi játék, mind a történet szövése egy érdekesebb befejezést ígért. Csak emlékezzetek vissza Cersei vezeklő sétájára, az ötödik évad végén, komolyan mondom, abban a jelenetben több színészi játék volt, mint a sorozatot lezáró teljes utolsó évadban. …

Miután „kiörömködtem” magamat azon mesébe illő csoda felett, hogy a dél-koreai fociválogatott finoman odaszúrt a portugáloknak, csak úgy rutinból végig kapcsolgattam a tv-t. Bárcsak ne tettem volna, mert a pár perces „szörfözésnek” az lett a vége, hogy nem sok maradt a korábbi örömömből. Sőt! Valami furcsa és mély szomorúság és szánalom vegyes érzése kerített a hatalmába látva azt, hogy mennyire beteg társadalomban élünk. …

Saját élményből dolgozom, ha nem látom, akkor nem hiszem el. A sztori úgy kezdődött, hogy amikor elköltöztünk az új családi fészkünkbe, akkor szembe találkoztam a falon egy „nemreklámozunkmárkát” márkájú fali gázkazánnal. A rajta lévő telefonszám tárcsázása után egy kellemesen búgó női hang nyugtázta, hogyha nagy gond nincsen, akkor a szakszervíz, hét, azaz hét hónap múlva meg is jelenik nálam, hogy az éves karbantartást elvégezze. …

A három jó barát, az oroszlán, a medve és a disznó beszélgetnek. Téma-témát követ, s a harmadik tátratea környékén már elkezdődik az ilyenkor szokásos méregetés és hősködés. Azt mondja az oroszlán: – Amikor én elordítom magam, ne tudjátok meg, de reszket az egész szavanna. – Ez is valami – kuncog a medve – amikor én elüvöltöm magam, az egész erdő megremeg. …