Jézusnál pontosabban senki sem tudta megfogni a lényeget, és napjaink bekövetős világában szavai még mélyebb értelmet kapnak. Mondok egy példát. Van egy anyuka, aki – le a kalappal – életet adott egyszem gyermekének, a kicsi már két hónapos és ő elindítja, a „jó anya vagyok” kis insta bejegyzéseit.

Akkor, amikor olyan emberekkel beszélgetek, akik nem hisznek Istenben, akik talán megrögzött ateisták, mindig érdekes érvek jönnek fel Isten létezése ellen.  Mondhatnám, hogy klasszikus érvrendszer kerül elém, ugye ha Isten létezik, akkor miért engedi a szenvedést, ha Isten szent, akkor a szolgái miért ilyen szentségtelenek, keresztesek háborúk, papi pedofília, fideszhívőség… A legszebb az-az egészben, hogy még egyszer sem jutott eszembe, hogy meggyőzzem őket arról, hogy a tapasztalásaik ne lennének valósak. …

Kétféle ember van a világon, hirdeti Joaco Rocha sokszorosan díjnyertes blogja, ahol a szerző egyszerű, de találó grafikákkal mutatja meg, hogy csakugyan az életben a helyzetek többsége vagy/vagy helyzet. Szemezgetek nektek: Van, aki a tejbe teszi a müzlit, más a müzlire önti a tejet. Van, aki állva végzi a dolgát, van, aki ülve. …

Régi adósságomat fogom ma törleszteni, mert a sok-sok reggeli szösszenetben, tizenegy év több ezer reggeli gondolkodásra serkentő üzenetében egy darab Jean vicc sem szerepelt. Nem is tudom, hogy maradhatott ki ez a gyöngyszem, az arisztokrata ostobaság bájos és mégis nagyon találó megjelenítése. …

Egy dél-amerikai ország egy kicsinyke kis falujának mg kicsinykébb iskolájában a nebulók éppen híres emberekről tanulnak. Sorra jönnek a történelem hősei, s a tanító néni mindig ugyanazzal a kedves kíváncsi mondattal kezdi az újabb személyek bevezetését, ezzel bátorítva a tanulókat a meglévő információik megosztására. – Miről volt híres Julius Caesar? – Ő hozta létre a császárságot Rómában!- felelik a gyerekek. – Miről volt híres Nagy Károly? – kérdez tovább a tanárnő. …

Ennek a kis epizódnak az egyik nagy magyarázója Richard Rohr, aki a „Férfi útja” című munkájában nagyon alaposan körbejárja ezt a történetet pszichológiai szempontok szerint. Szóval hajrá, hajrá, hajrá, tessék olvasni. Az én szempontjaim most egészen mások, és – önmagamat is meglepve – én most szimpatizálok ezekkel a farizeusokkal. …

Mondok két viccet, most szépen lassan, figyelve a helyesírási hibákra, mert még a végén megszólnak azok, akik meg akarnak szólni. Az első a sebességről szól. Egyszer egy férfi bement a legközelebbi BMW szalonba és megvette az első útjába akadó M8-as coupét, aztán a cirka 50 millió kifizetése után beleült és meghajtotta, mint az a sokat emlegetett Singer az ő pedálos varrógépét. Na aztán a nagy száguldozásban mégiscsak elkapta a rend rendületlen őre, s miközben a csekket írta lelkes sofőrünknek azért megkérdezte, olyan finom férfias módon: – Aztán a sebességkorlátozó táblát nem olvasta? – Mit képzel? – felelte a lelkes sofőr –  ekkora sebességnél nem tudok olvasni! …

Egyszer úgy esett, hogy az öreg székelyt elvitték Bukarestbe az állatkertbe. Nem igazán akaródzott neki menni, mert ugye, az mégiscsak gyereknek való, de nem nagyon volt értelme a dolgok ellen való vakaródzásnak. Meg ugye nem akarásnak nyögés a vége, így hát mit volt mit tenni: elment. …

Tudom, hogy borzasztó nehéz ezt a keresztyénség témát ilyen egyszerűen látni, de nagyon nincs mit ezen az egészen bonyolítani. Keresztyén az, aki Krisztust követi. Követni azt jelenti, hogy engedelmeskedünk neki, tesszük azt, amit Ő tenne, nyilván a mi véges lehetőségeink között. Szóval ez az egész történet azzal indul, hogy Ő megszólít, mi pedig engedelmeskedünk. …