Valamikor, még a kétezres évek elején egy félig civil, félig politikailag kódolt negyedórás műsorban, egy közismert skandináv politikus nyilatkozott a Kossuth Rádió közszolgálati frekvenciáján. A beszélgetés témája az eltérő politikai kultúrák mibenléte és az európai polgárok politikához való hozzáállása volt. Ekkor hagyta el száját a már-már evangéliumi mondat: …

A Bécsi Filharmonikusok Újévi koncertjével is indulhatna ez az év, Franz Welser-Möst karmester széles mozdulatai egészen megnyugtatóak is lehetnének, de valahogy most sokkal emberközelibb zenére vágyom. Valami olyanra, ami a sok-sok várt reménytelenség ellenére mégis reményt ad, feldob, netalán utat mutat, és nem kell idegesítő balettbetéteket néznem közben. …

Van valami kreatív azokban a „táncosénekestehetségkutatócelebmutató” műsorokban, amikkel fő időszakban a népet próbálják a doboz elé kötni. Nyilván kellenek a műsorvezetők, akik képesek három értelmes mondatot megfelelő módon összefűzni. Illetve olyan zsűrik, ítészek, megmondóemberek, akik képesek valami kis színt vinni a műsorba. …

Azt gondolnád, hogy ha valaki, akkor egy irodalmi Nobel díjas író, egy Pulitzer díjas újságíró, egy zseniális haditudósító, a sokak által szeretett zseni boldog és tartalmas életet élt. Túlélt két aktívan leszolgált világháborút, vadászkalandokat, repülőgép szerencsétlenséget, no és persze négy házasságot. Habár már ez utóbbi tény sejteti, hogy nem minden volt olyan rózsásan szerencsés, mint azt az ember feltételezné. …

Sohasem gondoltam volna, hogy ebben az idegbeteg világban, amikor mindenkinek annyira píszínek kell lennie, hogy igaznak hazudjuk a hamisat, szépnek a csúnyát, kifinomultnak a primitívet, a bűnt nem nevén nevezzük, hanem még ki is tüntetjük az elkövetőit, akkor találok még ajánlásra érdemes amerikai sorozatot, ami szakít az előbb – csak ízelítőként – felsorolt trendekkel. …

Biztos vagyok benne, hogy a nagytöbbségnek semmit sem mond a címben szereplő csöppet sem kedves úriember, pedig egy világhírű márka szlogenjét köszönhetjük neki, pár gyilkossággal karöltve. Most úgy is reneszánszukat élik ezek a sztorik, de én nem vájkálnék az illető „munkásságának rejtelmeiben” csak a kivégzésekor mondott „Let’s do it!” utolsó mondatba kapaszkodnék bele. …

Nem vagyok az a kifejezett popkultúra követő, sok menő előadónak a neve nekem semmit sem mond, de ha valami tetszik, akkor azt viszont nagyon megjegyzem. Tudom, hogy nem mai darab, de az egyik nagy kedvencem még mindig Taylor Swift kisasszony videóklipje, a címben is szereplő Shake it off. …

Frissvíz Kevin (mielőtt azt hiszed elmentek itthonról tényleg él a fickó és tényleg Kevin Freshwaternek hívják) a napokban azzal szórakozott, hogy London belvárosában rohangált egy mikrofonnal és emberek orra alá dugta azzal a felkiáltással, hogy folytassák a megkezdett dalszöveget. …

Mi van akkor, amikor az embernek teljesen megváltozik az élete? Mi történik akkor, amikor egyszer csak életünk legnagyobb kérdésére választ kapunk, amikor véget ér a gyötrődés és a fájdalom és kezdeni kellene valamit magunkkal? Talán ismerős a Remény rabjai film egyik jelenete, amikor Morgan Freeman a börtönből szabadulva egy hotelszoba mennyezetén azt a gerendát keresi, amire már előtte is felkötötte magát olyan valaki, aki nem tudott mit kezdeni a szabadsággal. …