Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy tábor, amit fiataloknak terveztünk és szerveztünk, amire közel 100 fiatalt vártunk, amiből összesen eljött közel tizenkettő. A teljes kudarc, mintha minden álmunk és vágyunk felesleges lett volna. A tábor címe az lett volna, hogy „Megvetve”, amit mi a Timóteusnak írt első levél 4:12 alapján próbáltunk meg felépíteni,  s az ötlet az volt, hogy fiatalokat képzünk, hogy merjenek más fiatalokat vezetni, gyógyítani, s példaértékű életük által másokat is egy boldogabb élet elérésére ösztönözni. …

Isten néha megengedi, hogy bevalld saját magadnak, de akár mindenki másnak is, hogy bizony nagyon elfáradtál azon az úton, amit eddig megtettél. Talán túl sok volt a kitérő, talán túl sok volt az akadály, lehet elfogytak azok a társak, akik átsegítettek volna azokon a pontokon, ahol elakadtál vagy megrekedtél. Akkor, amikor a keresztyén ember visszanéz az útra, amit maga mögött hagyott, bizonyára látja azokat a buktatókat, amikbe eddigi útja során megbotlott. …

Egyszer a világnak azon a táján, ahol az emberek nagyon vallásosak voltak, élt egy nagyon híres szent ember. Az emberek tisztelték és szerették őt, ajándékokat vittek neki, a tanácsát kérték, ha meglátták, mélyen a földig hajoltak előtte, és senki nem mert hozzá érni bölcsessége és szentsége miatt. Ez a szent ember minden pénteken elment a fürdőbe, ahol a város férfiai szoktak összegyűlni, társalogni és elvégezni a szent mosakodás szertartását. Ugyanebben a fürdőben volt azon a pénteken az egyik csalfinta tevekereskedő …

Minden előadás előtt, amikor már tényleg minden készen van, minden a helyén van, minden működik, még kell egy utolsó nagy és nyilvános főpróba, ahol nemcsak a színészek vannak ott, hanem végre a közönség is. Mert hiába tudja a színész a szöveget, hiába gondolja azt rendező, hogy jó, amit kitalált, a végső mérőfoka ennek az egésznek mégiscsak az, hogy tetszik-e a közönségnek?! …

Vannak szavak, amiket manapság nem szeretünk használni, különösen is azért, mert divatjamúlt, maradi, s még esetleg a felhasználó is annak tűnik. (Ha netalán nem tudnád konkrétan mire gondolok, akkor ilyen a hetero, házasság, hit, rend, fegyelem, tisztesség és természetesen ezeknek rokonai, barátai és üzletfelei… lásd Micimackó). …

Férfi a repülőgépen a stewardessnek:  – Hölgyem, fel vagyok háborodva! Rendszeresen Önökkel repülök, de sosem mehetek akkor a wc-re amikor akarok, soha nem látom a filmet, és mindig ablak mellett kell ülnöm! A stewardess kedvesen válaszolt az úriembernek: …

Nem sok időm van képernyő előtt üldögélni csak úgy szórakozásból, pláne nem a semmit nem mutató televízió előtt, de néha azért megesik, hogy elcsábulok. Általában tíz percig bírom, aztán sokkot kapok az idióta reklámblokkoktól meg attól, hogyan sikerülnek a film- vagy sorozatcím fordítások. …

Kivételesen Freud nem forog a sírjában, hanem örvendezik ott fenn Ábrahám kebelén, (egyéb lehetőségek a jungi kollektív tudattalan mélyére lettek száműzve), mivel egyszer az életben (legalábbis az eddigiben) igazat adok neki. Na persze nem mindenben, de az ember személyiségének örök dilemmájához, énünk hármas felosztása sok pozitív dolgot tett hozzá. …

Remélem jól emlékszem, de mintha olvastam volna egy történetet egy kisfiúról, aki kint játszott az udvaron télen, s azzal mulatta az időt, hogy hóembert épített. Először a fejét görgette meg, majd a teste két különálló részét, s az egyre nagyobb hó gömbök, próbára tették minden erejét és képességét. Édesapja büszkén figyelte odabentről a fiát, s kíváncsian várta a folytatást, hiszen a gömböket még egymásra is kellett ahhoz rakni, hogy a hóember teljesen kész legyen. …