Van ebben valami mélyen megindító és félelmetes, ahogyan a tömeg Jézushoz közelít. Most nem jut eszembe más, mint a Jézus Krisztus Szupersztár idevágó jelenete, amikor változik a zene hangneme, és az egyesével nyöszörögve csordogáló hangok szépen-lassan üvöltő kórussá olvadnak össze. Ott Jézus menekül, majdnem megfullad, próbál valahogy kikerülni a nyomorból hozzá kiáltók szorításából. …

Itt most nem a „Nagyságos és tekintetes, nemes, nemzetes és vitézlő Baradlay Kazimir úr, örökös és valóságos aranykulcsos és sarkantyús úr; ura nagy földeknek, falvaknak és városoknak, szíveknek és véleményeknek; vezére és hét-választófejedelme a leghatalmasabbak szövetségének… a valódi Dalai Láma” unokáiról lesz szó, hanem rólunk, egyszerű emberekről. Mert sajnos, ma nagyon sok emberben kőszív dobog …

Az a legjobb, amikor a nosztalgiáról kezdek el nosztalgiázni, már, ha egyáltalán lehet ilyet. Mindezt csak azért, mert életem egyik nagy film élménye a Wallander című BBC krimisorozat volt, amiben Kenneth Branagh hozta zseniálisan a skandináv rendőr karakterét. …

Egy kis kalandomat hadd osszam meg veletek, „Én és a villanyszerelés” címmel. Ez amolyan hős eposz lesz, így kéretik nem lenézni e történet főhősét, ez esetben: engem. Adott egy éjjeli fény (ez egy konnektorba dugható egyszerű lámpa, ami arra szolgál, hogy este ne ess hasra, ha netán próbálsz a mosdó felé bandukolva éjszakai túrázni, illetve, hogy ne üvöltsön a gyerek, ha nem szeret sötétben aludni) és a kezdő villanyszerelő.  Szóval fogom az éjjeli fényt, bedugom a konnektorba, de semmi. …

Ma mindig mindenki tökéletesnek akar látszani. Ez egy ilyen világ, ahol, ha nem vagy tökéletes, ha hibád, ha gyengeséged, ha bajod van, akkor már nem lehetsz része a tökéletes világ tökéletes illúziójának. Tökéletes szülők tökéletes gyermekei járnak tökéletes iskolákba, míg tökéletes szüleik, minden megtesznek, hogy ez a tökéletesség fenntartható legyen. Ma olyan szavakat, hogy beteg, gyenge, bűnös, rászoruló, szerencsétlen, nem is használunk, mert még megsértenénk a tökéletes ember tökéletes személyiségének tökéletes jogait. …

Ha rettegek valamitől, az pontosan az, hogy szájember leszek. Mert ugye, aki abból él, hogy beszélnie kell, még akkor is, ha a beszédének a tárgya csupa jó és magasztos dolog, könnyen abba a hibába eshet, hogy „csak” beszél a dolgokról, de tenni, cselekedni már kevésbé szeret. …

Azt mondják, mindent lehet, csak akarni kell. Azt is mondják, hogy az ember bármire képes, ha igazán akarja. Akaraterő. Ez mindennek a titka. Ha nagyon őszintén belegondolunk ezeknek a szavaknak az igazságába, hirtelen felvonul előttünk életünk minden akaratgyenge pillanata. …

alamiért félünk egyedül maradni. Persze magyarázhatnánk a korszellemmel, azzal, hogy az elhagyás napi rutinná válik a mindent fogyasztó társadalmunkban. Ezért társ- és társaság-függők leszünk, ha máshogyan nem, legalább az okoskütyüinken visszük magunkkal a haverokat, a lájkokat. …

Tudjátok úgy van ez, mint amikor a kicsi, elsős, általános iskolás kisfiú szomorúan hazaér az iskolai tanítás után. Édesanyja unszolja, faggatja, hogy mi is az oka az ő fene nagy szomorúságának, míg végre a gyerek kiböki, hogy csúfolják az osztálytársai. Édesanyja tovább faggatja, végül a gyerek azt is elmondja, hogy senki sem a nevén szólítja, hanem mindenki Rambónak hívja. – Nyugodj meg drágaságom – mondja neki édesanyja –  majd holnap bemegyek és megbeszélem ezt az Igazgató nénivel. …