Sokat töprengek mostanság, hogy létezik-e a teljes igazság? S ha létezik, akkor birtokolható-e általunk teljesen és maradéktalanul?! Hiszen ma már minden relatív, nem is igazán szeretünk állást foglalni, vitás helyzetekben érezhetjük úgy, mindkettőnknek igaza van, kinek-kinek a saját érvei és értékei alapján. A napokban különösen is aktuális lett ez, hiszen általam nagyon szeretett emberekkel bántak igazságtalanul, általam nagyon szeretett emberek. …

A kanapén ül, duzzog. Jogosan, hiszen megbántottam, természetesen szándékomban nem állt belegázolni a lelkébe, de valahogy mégiscsak sikerül. Mindig. Néha felém pislant, de csak annyit lát, hogy bámulok magam elé a képernyőre, mintha nem is érdekelne, ami vele történt és történik. Az üveges tekintetem mögött ezerrel kattog az agyam, épp a hibakereső szoftvert futtatom, mit rontok el mindig, miért nem működik ez az egész olyan olajozottan, mint ahogy szeretném? …

Még gimis koromban belém égett a vallástanáromnak egy mondata (sok mondata belém égett, de most ez-az egy lesz aktuális), akkor, amikor a bűnről beszélgettünk. Egészen addig a mondatig nagyon zavaros volt számomra ez a furcsa fogalom, hiszen – azt gondoltam – , hogy egy egyházi iskolában minden bűn, ami nem aszerint történik, ahogyan azt a nagyok megálmodták. (Arról, hogy ez mennyiben volt így, inkább máskor írnék…). …

Nem ti választottatok engem, mondja Krisztus az övéinek. Jó lenne, egyszerű lenne, ha mi választhatnánk Krisztust, ha mi diktálhatnánk a feltételeket, ha mérlegelhetnénk azt, amit kér, vagy amit követel. Olyan egyszerű lenne, mint minden, ami emberi, lenni végre valakik, akik választhatnak. Nem-nem, mondja Krisztus, nem ti, úgyhogy ne is legyetek rá büszkék, hanem Én titeket. …

A Szentírás mindig „teljes örömről” ír, hiszen a mi örömünk a „legyőzetett szomorúság”. Ezt kell nagyon-nagyon erősen az elménkbe és a szívünkbe vésni: Krisztus öröme mindig teljes öröm.

„…ha a szőlővesszőt levágják a tőről, akkor nemcsak, hogy gyümölcsöt nem terem, hanem elszárad és megy a tűzre, hiszen már csak ez az egy haszna van.”

„Jézus Krisztus békéje nem ilyen, nem kell nap, mint nap egymásnak mondogatnunk, mert nem szóban és nem beszédben, hanem az emberi tetteknek a legmélyebb szintjén szerezte meg nekünk ezt a békességet.”

Van olyan nap, ami nem hagy árnyékban semmit. Ez a keresztyénség fő üzenete, hogy a világosság a sötétségben fénylik, és így oszlik a sötét. A sötétség cselekedetei elválnak a világosság tetteitől, és szépen lassan kiderül, hogy ki hová is tartozik. Tim Keller írja egy helyen, hogy „A szeretet ellentéte nem a harag, hanem a közöny.”

És akkor a Mester, mivel már leszállt az este, elment tanítványaival egy lakatlan helyre, és kezdte őket tanítani, mindarról, ami majd jönni fog, s amit majd az övéinek el kell szenvednie. – Eljön az idő, amikor a különbséget a világ és köztetek, már nem a Pártfogó ismerete alapján teszik, akit majd az Atya küld nektek, hogy nálatok, sőt bennetek legyen. Bizony mondom néktek, kemény idők lesznek ezek, mert azok, akik az enyéimnek mondják, magukat már nem ismerik az igazság Lelkét. …