Sohasem volt Tankcsapdás korszakom, de azért bele-bele tudtam feledkezni egy-két olyan gondolatba, aminek a megénekléséhez én sohasem voltam elég bátor. Nagyon régről dübörögnek azok a sorok, amik aktuálisan velünk, egyházi, papi vagy csak valláshoz kötődő emberekről szólnak. Nem volt kihegyezve speciálisan erre a fülem sohasem, de azért van olyan gondolat, ami hihetetlen aktualitással bír még manapság is. …

Van egy furcsa vízióm, amit csak ritkán látok, főleg mert kevés időm van nézni, meg, mert nem sok normális dolog megy benne. Egyszer egy hétköznap délelőtt éppen beteget jelentettem, fázástól rázva lázasan arra gondoltam, lássuk hát azt a víziót! Tele vízió volt, mert ez időben telis tele volt unalmasabbnál unalmasabb vásárlásra buzdító műsorokkal. …

Aki ismeri a hasonló című sorozatot (ami a Homelandorigi néven fut és alapvetően nem rossz, de a cselekmény elhúzása sokat ront a film élvezeti értékén… bőven elfért volna három évadnyi cselekmény egy évadnyi részben is, de ez csak olyan soprivate vélemény) az próbáljon kicsit elvonatkoztatni a kémek és terroristák világától. Most nem egy távoli ország titkosügynökösdi játéka van terítéken, hanem az önkritikai érzékünket teszi próbára ez a mai igeszakasz. …

Ne haragudjatok meg, de ma nincsen vicces story, nincsen elmés bevezetés (Lehet, hogy máskor sincs, de legalább én élvezem :).) csak egy egyszerű vallomás. Ha egyszer valaki előállna azzal az őrült ötlettel, hogy csak egyetlen egy mondat maradhat meg bennem, az agyamban, a szívem legmélyén a Biblia mondatai közül, akkor én ezt az egyet választanám. …

Nem Mr. Popper, nem Táncoló talpak, de még nem is a Pingvinek vándorlása ihlette a ma reggeli szösszenet bevezetőjét, hanem egy karikatúra, amit nem tudom már hol láttam. Te valahol pár sorral feljebb látod. A kép azért fogott meg, mert valami hasonló döbbenetet szül bennem, mint az apostol szavai. A képen a pingvinek elmondják Robertnek, hogy akármennyire is azt gondolta, hogy ő pingvin, sajnos nem az, őt örökbefogadták. …

Van egy furcsa rémálmom, ami igazán rémessé és valóságossá 2004-ben vált, amikor is a magyar mozik a műsorukra tűzték az „50 első randi” c. filmet. Persze nem azért, mert megint a balfék Adam Sandler került a vászonra, már megtanultam megbocsátani a létezését, hanem sokkal inkább azért, amit – az amúgy kivételesen bűbájosra sikerült film – megmutat. …

Kedves Ádám! Ma többször is figyeltelek, ahogy próbáltál megküzdeni önmagaddal, az előtted álló feladatokkal, mindazzal, amit hátrahagytál, s mindazzal, ami előtted tornyosul. Figyeltem, ahogy elmélyülsz, s az olvasott sorok mögött felsejlenek a kérdéseid, ahogy kacagsz valamin, amin lehet, más csak sírni tudna, ahogy majd felrobbansz, amikor valami számodra emészthetetlent hallasz…

Mindenki csinál ostobaságot! Igen, jól hallottad: MINDENKI !!! Ez alól nincsen kivétel, még akkor sem, amikor olyan nagy és szent emberekről beszélünk, mint a Biblia jól ismert szereplői. Talán pontosan azért, mert az ember mindig is ember marad, és az ember nem tud teljesen feddhetetlen lenni, vagyis bennünk van mindig a hibázásnak a lehetősége. …

Láttál már kesztyűt csak úgy heverni a polcon, vagy odadobva a fogas aljára? Csak fekszik magatehetetlen, nem csinál semmit, s nem is jó semmire, míg meg nem történik a csodás átváltozás. Mert valaki odalép, megfogja, és a kezére húzza. Abban a pillanatban, az eddig funkciótlan, semmire sem jó ruhadarab megelevenedik, s képessé válik a legnagyobb dolgokra. …