Valahogy nekem kimaradt az életemből a sokakat utolérő pólómánia. Talán ezért is nézem irigykedve azokat, akik ötletesebbnél-ötletesebb szövegű vagy ábrájú pólókban feszítenek. Ehhez az is hozzátartozik, hogy az is irigylésre méltó, ha van minek a póló alatt feszülnie, de most maradjunk szigorúan a csomagolásnál. Azok, akik ezt nagyban csinálják, azt mondják, a póló nemcsak, hogy egyedi kell, hogy legyen, de minden, ami rá kerül, az egy-egy üzenet a viselőjéről a külvilágnak. …

Egyre erősebben érzem, hogy ez a világ krízisben van, s mi is, akik ebben a világban élünk. Persze kérdés, hogy ki mit ért a krízis szó alatt, én nem mondhatok, és nem érthetek mást, mint ami itt írva van: a krízis ítélet. Nem pusztán válság, nem csak egy fordulat, hanem az-az ítélet, hogy a világ nem fogadta be és nem fogadja el a világosságot, mert jobban szereti a sötétséget. …

Nincs is annál rosszabb, mint amikor az embernek emésztési problémái vannak, illetve, talán az a legszörnyűbb, amikor maga az emésztés a probléma. Ugye ilyenkor van az, amikor rohanunk, de nem érünk oda, vagy ha ott vagyunk, akkor inkább nem állunk fel, vagy esetleg a fürdőkádba ágyazunk. Persze olyan is van, aki kékül, zöldül, gyötrődik, aztán valami csodaszer majd segít túl lenni az egész szörnyűségen. …

Bízom benne, hogy bízol benne. Olyan kis egyszerű őszintén, mint ahogyan a gyermek is bízik azokban, akiket az Isten azért tett az életükbe, hogy legyen kiben bízniuk. Persze ez a világ annyira kifordult önmaga kereteiből, hogy már azokban sem lehet bízni, akikben igazán kellene. Szülők, szerelmek, barátok, hányan és hányan bizonyítják, hogy ma már senkiben és semmiben nem lehet, vagy nem szabad bízni. …

Talán nem is kéne írnom semmit, csak annyit, hogy nézd meg Luc Besson: A nagy kékség című remekművét, de mivel úgysem fogod megnézni, ezért csak kifejtem. (De azért még egyszer könyörgök, ha teheted, akkor nézd meg, zseniális a film, ráadásul ott derül ki Jean Reno-ról végérvényesen, hogy mekkora tehetség). A filmben búvárok merülnek, mélyre és még mélyebbre, meg valahogy az életük is így néz ki, folyamatos elmerülés érzésekben és helyzetekben. …

Nem tudom kinek mi jut eszébe a mártír szóról, próbálok szemezgetni az általános felfogás általános dolgai közül. Van akinek éneklő és fényes arcú emberek jutnak az eszébe, akik ókori tunikákban várják, hogy megegyék őket az oroszlánok. Esetleg, azok, akik az éneklősökből megmaradtak, és nem kellettek a jóllakott oroszlánoknak, most újabb énekre fakadva várják, hogy a gladiátorok letarolják őket. …

Törvények szegélyezik az életünk. Segítenek, vezetnek, akadályoznak, igazgatnak, iparágméretű rendszerek tornyosulnak elénk azokból, akik törvényeket gyártanak, aztán értelmezik, aztán újra gyártjak azokat. Amikor nem működik az ember, akkor jöhet a törvény, mert az mindenkire vonatkozik, mert az alól nem lehet kibújni. …

A jelenlegi kereskedelmi televíziózás végeláthatatlan piaci versenyében, már tényleg mindennek van saját csatornája. Annyi és olyan, amit egy hozzám hasonló átlag halandó fel sem tud fogni, ráadásul meg sem tud nézni, mert mire végigkapcsolgatom, már el is ment az erre szánt időm. A címben szereplő szülőcsatorna azonban nem ebből a versenyből emel ki egy, esetleg szülőknek szóló tematikus csatornát, hanem ez az, aminek leírtam: az út, amin keresztül megszületünk. …

Azon tépelődöm, miért is gondoljuk azt, hogy Istent simán és csont nélkül át lehet verni, figyelmen kívül lehet hagyni, vagy akár rá lehet szedni. Valahogy az a kép jött át róla, hogy vele bármit meg lehet csinálni vagy éppen bármikor félre lehet tenni. Persze nem mindig volt ez így, hiszen, ha néha olvasgattál ószövetséget akkor bizonyára felfedezted benne, hogy Isten akkor még egészen máshogyan cselekedett és viselkedett. …