„Ezek után találkozott vele Jézus a templomban, és ezt mondta neki: Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled.” (14.) Ha esetleg hallgattál Rapülőket, akkor tuti kívülről fújod ezt a számot is, nagy bajban és kisgatyában, ahogyan Geszti Péter énekelte. Ritkaság számba megy, hogy egy ilyen végkicsengésű szöveg ekkora sikert ért meg […]

Egyszer valaki kitalálta ezt a „Nem jó az embernek egyedül lenni!” szlogent, aztán, azóta ezt hallgatjuk minden egyes szociopata sírja felett állva. Mert azért egyre inkább azt látjuk, hogy az embernek jó akkor egyedül lenni, ha olyan infantilis és használhatatlan egyénekkel van körülvéve, akikből ma elég sok rohangál ezen a kis bolygón. Persze kell nekünk valaki, a csajoknak pasi, a pasiknak csajok, főleg ezt a két kategóriát ismerjük. …

Ezt a mai útravalót el kellene tenned valahová. Nem tudom, hogy mi a legbiztosabb helye, ahol húsz év múlva is meg lesz, de fontos lenne, hogy meglegyen. Azért, hogy amikor abban a helyzetben leszel, hogy igazán értsd a mélységét, akkor csak előkapd, elolvasd, és tanulj belőle. Nem várom el, hogy megtanuld, de magát az igét jól jegyezd meg, vagy ha az hosszú, akkor az alapmentalitást, amit ebben az igében találsz. …

Bár az első gondolatmenethez nem sok közötök lesz drága fiatal olvasóim, de így legalább fel tudjuk vázolni, hogy miért is nem fogja egy mai 16 éves református fiatal kézbe venni vezérfonalunkat a Szentíráshoz. Mert ugye, ha kézbe veszed ez alapján az igét, akkor ebből a mai három versből kihámozni valami számodra is fontos üzenetet, igen nagy művészet lenne. …

Akkor, amikor fiatalokat próbálok meg rávenni arra, hogy merjék és akarják magukat helyesen értékelni és látni, és legalább annyira fontosnak tartani, mint amennyire őket Isten is fontosnak tartja, akkor mindig ugyanabba az akadályba ütközünk. Elhangzik szinte mindig a kérdés és panasz: Mitől leszek én különleges? (Ekkorára már rájönnek, hogy „…a menő cuccom van, almás a telóm, és a kinek mennyit keres anyuja…” …

Nem vagyok valami jó spájzolásban, illetve abban, hogy számon tartsam, miből mennyi van otthon. Így képes néha még az is rám romolni, ami amúgy nem is romlandó. Valamelyik nap találtam egy kiló lisztet, amiben több volt a zsizsik (ja, hogy te nem tudod mi az, akkor figyelj: Calandra granaria vagyis gabonazsizsik, de ez az elnevezés nem jó, mert szegény nem is zsizsik, de ez kicsit bonyolult!), mint a nem! …

Ki is lepleződik le akkor, amikor fény derül a cselekedeteinkre?! Mert ugye az ember nagyon szokta utálni azt, aki leleplezi. Aki rávilágít, aki kimondja, függetlenül az igazság jogos vagy jogtalan tartalmáról. Mi emberek, nem vagyunk igazán jók ebben. Nem tudunk csak úgy, vegytisztán leleplezni, hiszen mindig benne van az értelmezésünk, a feltételezésünk vagy éppen a kiegészítésünk. …

Na de kérem! Azért ez mégis csak sok! Sok mindent elnézünk ennek a Jézusnak, mert – legyünk őszinték – szimpatikus egy békeharcos. Betegeket gyógyít orvosság nélkül, lenyeljük, igaz az orvosi kamara biztos nehezményezi az eljárást. Tömegeket tanít, hatalommal és erővel beszél, mindenfajta retorikai előképzettség nélkül, na, jó legyen, legalább ő ért a halászok és a sajtkészítők nyelvén. …

Ezt a kérdést mi pasik nem így szoktuk feltenni, hanem kicsit idegesebben és több indulatszó kíséretében. Mert tényleg, mi kell a nőnek?! Ha ezt tudnánk, minden sokkal egyszerűbb lenne. Persze van egy férfi, aki tudja, de bizonyára ő az egyetlen, aki ezt biztosan állíthatja. Ez pedig nem Mel Gibson, aki Helen Hunttal kavar női harisnyában. Ő csak egy darabig tudta, és amúgy is, mázlija volt. …