Nyuszika építkezik, de nincs létrája. Tudja viszont, hogy a rókának van és gondolja, kölcsönkéri. Ahogy megy a rókához, útközben azt gondolja, lehet, hogy nem is adja oda neki a létrát. Ahogy megy tovább, eszébe jut, hogy őt biztosan lenézi és utálja a róka, és biztos nem is adja oda neki a létrát. Még tovább megy és az is eszébe jut, hogy lehet, hogy a róka még be is fog neki szólni, hogy neki még létrája sincs. …

Elmondom még egyszer, csak figyelj, mert nem fogod tudni követni, olyan lesz, mint az egyszeregy csak kétszer! Szóval, itt van ez a Jézus, aki azt mondja, hogy van annál jobb meló is, mint egész nap egy dénárért robotolni, ami alig elég arra a kis kenyérre, amit megeszünk. Mert ugye, az a kenyér az nagyjából két percig tart, hiszen a fél fogunkra is kevés, és nagyon sokat kell dolgozni érte! …

Nem tudom hány vallomással tartozom, azt sem, hogy kinek, de eggyel kevesebben kell már ezután gyötrődnöm, mert most megvallom, hogy ki nem állhatom Móricz Zsigmond írásait. Frászt kapok tőlük, pedig szeretek olvasni, meg ebben olyan mindenevő is vagyok, de őt nem veszi be a gyomrom. Vagy lehet, hogy ez az ő zsenialitásának fokmérője, hogy úgy ír, s egy olyan világot mutat be, amit nem vesz be a gyomrom. …

Sötétben nehéz felismerni, hogy ki az, aki éppen feléd közelít, sötétben minden más, mint aminek lámpafénynél látszik. Sötétben a kisgyerekek a párnát hatalmas álommanónak látják, a szobában minden, ami fénynél határozott alakkal bír, sötétben része lesz a nagy sejtelemnek. Sötétben közelít Jézus Krisztus az övéi felé, olyan sötétben, amiben a túlélésre kevés az esély, s ebben a sötétben félő, hogy őt sem ismerik fel. …

„Ezt pedig azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit fog tenni.” (6.) Néhány mondatban a vizsgált személyről, mielőtt rátérnénk a teszt eredményére. A vizsgált személy neve: Fülöp. Származási helye azonos a vizsgálat helyszínével, így a vizsgált személy jól ismeri azt a terepet, ahol a tesztet felvettük. A vizsgált személy talán a […]

Baráti társasággal ültünk le vacsorázni, köztük papok, családtagok, ott illatozott előttem az olasz konyha méltán nagyra tartott műremeke, a pohárban a pannonhalmi apátság csoda rosé bora kínálta magát. Hihetetlenül jól telt az idő, nagy beszélgetés, parázs vita, véleményellentétek, aztán a kínos csönd, amikor mindenki azt várta, hogy majd a házigazda imádkozik evés előtt. A házigazda felnézett, majd csöndesen mondta:

Már vagy tíz perce csukva volt a szeme, hagyta, hogy rángassák, taszigálják, hogy köpködjenek, közben próbált valami egészen másra gondolni. Hallotta, hogy valami tanító elé viszik, de nem azért, hogy igazságot tegyen. Az egyik farizeus valami ilyesmit fröcsögött, hogy még kapóra is jön ő nekik, hogy „jól megszívassák azt a mocskot”, most kiderül, hogy „semmibe veszi a törvényt”. …

Azt hiszem, nem kell neked ezt a szót és a mögötte lévő tartalmat bemutatnom, hiszen te is így hívod a biológia órát, s talán azt is sejted, hogy a szó valahogy kötődik az élethez. Ma szeretnélek egy fontos különbségre megtanítani élet és élet között. Mert ugye van a biosz, az élet, helyesebben az életnek az a kerete, amit aztán meg kellene tölteni az „élettel”, vagyis egy minőségi tartalommal. …

Nem biztos, hogy voltál már a vádlottak padján, és ha kívánhatok ilyet, akkor ne is legyél. Nem jó érzés. Már csak azért sem, mert miközben azt próbálják meg kideríteni, hogy bűnös vagy-e vagy nem, közben mégiscsak vádlott vagy. Nem számít, hogy a vádak igazak vagy nem, egyszerűen ott állsz vagy ülsz, ahol rólad és feletted döntenek. …