Kellemes nyári délután, igazi pesti hangulat, háttérben nyüzsgés, előttem a frissen tálalt caffe au lait gőzölgő zamatos varázsa. A téma ő és én, kivel mi van, hogy is állunk, na és persze a világ, amiben élnünk és szolgálnunk kell. Szó szót, story storyt követ, míg el nem jutunk addig a pontig, ami után sem köpni sem nyelni nem tudok, s leginkább a számban maradt félkortynyi caffe au lait éreztette velem, hogy valamelyiket csak tennem kellene.

Kicsit visszarepülünk a múltba, egészen 1977-ig, amikor is New Yorkban áramszünet volt. De nem gyengén, hanem teljesen és tényleg. Este 9:30 környékén minden elsötétült, leálltak a metrók, a légkondik, a gyárak, az intézmények is csak egy darabig bírták a saját generátoraikkal. Közel hétmillió ember maradt áram nélkül, s várta a sötétben, hogy majd történik valami. …

Kicsit félek srácok attól, hogy le merjem-e írni, mert mindig bajban vagyok, amikor elkezdem ezt a : „amikor én még kissrác voltam” monológot. Egyrészt mert én is utáltam, amikor nekem ezzel jöttek, meg abban sem hiszek, hogy érdemes messze menő következtetéseket levonni a „bezzeg az én időmben” kezdetű népénekekből. …

Egyszer az egyik nagy kedvencemtől olvastam egy megdöbbentő mondatot, s mivel szoktam neki hinni, hát ezt is elhittem, de nem ment le egyszerűen a torkomon. Azt írta az én gurum, hogy számos utazása és kalandozása során gyakran találkozott a Lélek itt felsorolt gyümölcseivel, de szinte mindig keleti – főleg buddhista – környezetben. …

Egy ideje magunknak sütjük a kenyeret, egyrészt mert kihívásnak éreztem visszatérni a gyökereinkhez, s mint hajdan nagyanyáink átélni az egyik legalapvetőbb élelmiszerünk születését, másrész elegem volt a kenyérnek nevezett szörnyűségekből. Adalék, meg miegymás, meg esetleg egy kis liszt is van benne, de két nap alatt tönkre megy, ehetetlen, morzsálódik, és nem szívesen adom a gyerekeimnek. …

Sohasem volt Tankcsapdás korszakom, de azért bele-bele tudtam feledkezni egy-két olyan gondolatba, aminek a megénekléséhez én sohasem voltam elég bátor. Nagyon régről dübörögnek azok a sorok, amik aktuálisan velünk, egyházi, papi vagy csak valláshoz kötődő emberekről szólnak. Nem volt kihegyezve speciálisan erre a fülem sohasem, de azért van olyan gondolat, ami hihetetlen aktualitással bír még manapság is. …

Van egy furcsa vízióm, amit csak ritkán látok, főleg mert kevés időm van nézni, meg, mert nem sok normális dolog megy benne. Egyszer egy hétköznap délelőtt éppen beteget jelentettem, fázástól rázva lázasan arra gondoltam, lássuk hát azt a víziót! Tele vízió volt, mert ez időben telis tele volt unalmasabbnál unalmasabb vásárlásra buzdító műsorokkal. …

Aki ismeri a hasonló című sorozatot (ami a Homelandorigi néven fut és alapvetően nem rossz, de a cselekmény elhúzása sokat ront a film élvezeti értékén… bőven elfért volna három évadnyi cselekmény egy évadnyi részben is, de ez csak olyan soprivate vélemény) az próbáljon kicsit elvonatkoztatni a kémek és terroristák világától. Most nem egy távoli ország titkosügynökösdi játéka van terítéken, hanem az önkritikai érzékünket teszi próbára ez a mai igeszakasz. …

Ne haragudjatok meg, de ma nincsen vicces story, nincsen elmés bevezetés (Lehet, hogy máskor sincs, de legalább én élvezem :).) csak egy egyszerű vallomás. Ha egyszer valaki előállna azzal az őrült ötlettel, hogy csak egyetlen egy mondat maradhat meg bennem, az agyamban, a szívem legmélyén a Biblia mondatai közül, akkor én ezt az egyet választanám. …