Nem tudom kinek mi jut eszébe a mártír szóról, próbálok szemezgetni az általános felfogás általános dolgai közül. Van akinek éneklő és fényes arcú emberek jutnak az eszébe, akik ókori tunikákban várják, hogy megegyék őket az oroszlánok. Esetleg, azok, akik az éneklősökből megmaradtak, és nem kellettek a jóllakott oroszlánoknak, most újabb énekre fakadva várják, hogy a gladiátorok letarolják őket. …

Törvények szegélyezik az életünk. Segítenek, vezetnek, akadályoznak, igazgatnak, iparágméretű rendszerek tornyosulnak elénk azokból, akik törvényeket gyártanak, aztán értelmezik, aztán újra gyártjak azokat. Amikor nem működik az ember, akkor jöhet a törvény, mert az mindenkire vonatkozik, mert az alól nem lehet kibújni. …

A jelenlegi kereskedelmi televíziózás végeláthatatlan piaci versenyében, már tényleg mindennek van saját csatornája. Annyi és olyan, amit egy hozzám hasonló átlag halandó fel sem tud fogni, ráadásul meg sem tud nézni, mert mire végigkapcsolgatom, már el is ment az erre szánt időm. A címben szereplő szülőcsatorna azonban nem ebből a versenyből emel ki egy, esetleg szülőknek szóló tematikus csatornát, hanem ez az, aminek leírtam: az út, amin keresztül megszületünk. …

Azon tépelődöm, miért is gondoljuk azt, hogy Istent simán és csont nélkül át lehet verni, figyelmen kívül lehet hagyni, vagy akár rá lehet szedni. Valahogy az a kép jött át róla, hogy vele bármit meg lehet csinálni vagy éppen bármikor félre lehet tenni. Persze nem mindig volt ez így, hiszen, ha néha olvasgattál ószövetséget akkor bizonyára felfedezted benne, hogy Isten akkor még egészen máshogyan cselekedett és viselkedett. …

Nem sok minden maradt meg a gyerekkori TV műsorokból, legalábbis azokból, amiket kifejezetten gyerekeknek csináltak. Ennek főleg az volt az oka, hogy vagy nem nagyon voltak ilyen műsorok, vagy mi nem nagyon néztünk TV-t. Persze aztán elég hamar megváltozott minden, akkor, amikor bejöttek a magyar klasszikusok (Pom-Pom, A nagy ho-ho-ho stb.) mellé az amerikai nagyágyúk. …

Ki az abszolút gyáva? Akitől még az árnyéka is fél! 🙂 Ezt most sikerült kiszülnöm magamból, de ha másnak nem, nekem akkor is tetszik. Persze tudom én, hogy az abszolút gyáva az, aki nem meri felvállalni magát, mert még önmagától is fél. Van ilyen. Egyre több, hiszen egy olyan korban, amikor az előttünk lévő példák is csupa megjátszott és eltúlzott emberkarikatúrák csupán, ott nehéz bárkinek is vállalnia magát.

Akkor, amikor Isten nélkül élem az életem, akkor nincsenek nagy belső feszültségek és vívódások, elég egyszerű minden. Néha választhatok a dolgok között, néha csak viselem a tetteim következményeit, viszonylag egyszerű képletek alapján működik minden. Vagy szomorkodom, vagy örvendezem, vagy gazdag vagyok, vagy szegény, vagy az enyém minden, vagy tényleg nincsen semmim. …

Fiatal pár ül velem szemben a kávézó egyik csöndes sarkában, beszélgetünk, tervezgetnek. Már jó ideje együtt élnek, egy lakásban, közös élet, mindenük megvan, amit én házasságnak hívok, persze ők még nem, ezért is jöttek hozzám. Vesszük sorba a kérdéseket, a témákat, közös lakás, közös célok, közös számla, minden közös. Amikor rákérdezek arra, amire csak csöndesen szoktunk rákérdezni, boldogan mondják, hogy …

Egyszer egy házibuliban, hogy nem, hogyhogy nem, összeakadt három rendes, kedves, egy gyülekezetbe járó fiatal lány. Bizonyára mindhárman meglepődtek, hogy a többiek is ott vannak, ebben a nem éppen rendes, kedves buliban. Így, hogy leplezzék szégyenüket, gyorsan kitalálták, hogy felmennek a felső szobába, és megvallják egymásnak titkos és szégyenletes bűneiket, így kötve egymással örök szövetséget. …