Nem vagyok valami jó spájzolásban, illetve abban, hogy számon tartsam, miből mennyi van otthon. Így képes néha még az is rám romolni, ami amúgy nem is romlandó. Valamelyik nap találtam egy kiló lisztet, amiben több volt a zsizsik (ja, hogy te nem tudod mi az, akkor figyelj: Calandra granaria vagyis gabonazsizsik, de ez az elnevezés nem jó, mert szegény nem is zsizsik, de ez kicsit bonyolult!), mint a nem! …

Ki is lepleződik le akkor, amikor fény derül a cselekedeteinkre?! Mert ugye az ember nagyon szokta utálni azt, aki leleplezi. Aki rávilágít, aki kimondja, függetlenül az igazság jogos vagy jogtalan tartalmáról. Mi emberek, nem vagyunk igazán jók ebben. Nem tudunk csak úgy, vegytisztán leleplezni, hiszen mindig benne van az értelmezésünk, a feltételezésünk vagy éppen a kiegészítésünk. …

Na de kérem! Azért ez mégis csak sok! Sok mindent elnézünk ennek a Jézusnak, mert – legyünk őszinték – szimpatikus egy békeharcos. Betegeket gyógyít orvosság nélkül, lenyeljük, igaz az orvosi kamara biztos nehezményezi az eljárást. Tömegeket tanít, hatalommal és erővel beszél, mindenfajta retorikai előképzettség nélkül, na, jó legyen, legalább ő ért a halászok és a sajtkészítők nyelvén. …

Ezt a kérdést mi pasik nem így szoktuk feltenni, hanem kicsit idegesebben és több indulatszó kíséretében. Mert tényleg, mi kell a nőnek?! Ha ezt tudnánk, minden sokkal egyszerűbb lenne. Persze van egy férfi, aki tudja, de bizonyára ő az egyetlen, aki ezt biztosan állíthatja. Ez pedig nem Mel Gibson, aki Helen Hunttal kavar női harisnyában. Ő csak egy darabig tudta, és amúgy is, mázlija volt. …

Egy új év elején sok mindent gondolunk végig, tele toljuk a fészbúkot komolyabbnál-komolyabb ígérgetésekkel és fogadkozásokkal, vagy ezeknek a szánalmasabb verziójával. Most jelen esetben mindegy is, hogy mennyire komoly egy ígéret az új évre vonatkozólag. Ami nekem feltűnt, végignézve az összes ismerősöm és nem ismerősöm ígérgetéseinek és fogadkozásainak jelentős részét, szinte mindegyik a szokásról vagy a szokásokról szól. …

Valahogy nekem kimaradt az életemből a sokakat utolérő pólómánia. Talán ezért is nézem irigykedve azokat, akik ötletesebbnél-ötletesebb szövegű vagy ábrájú pólókban feszítenek. Ehhez az is hozzátartozik, hogy az is irigylésre méltó, ha van minek a póló alatt feszülnie, de most maradjunk szigorúan a csomagolásnál. Azok, akik ezt nagyban csinálják, azt mondják, a póló nemcsak, hogy egyedi kell, hogy legyen, de minden, ami rá kerül, az egy-egy üzenet a viselőjéről a külvilágnak. …

Egyre erősebben érzem, hogy ez a világ krízisben van, s mi is, akik ebben a világban élünk. Persze kérdés, hogy ki mit ért a krízis szó alatt, én nem mondhatok, és nem érthetek mást, mint ami itt írva van: a krízis ítélet. Nem pusztán válság, nem csak egy fordulat, hanem az-az ítélet, hogy a világ nem fogadta be és nem fogadja el a világosságot, mert jobban szereti a sötétséget. …

Nincs is annál rosszabb, mint amikor az embernek emésztési problémái vannak, illetve, talán az a legszörnyűbb, amikor maga az emésztés a probléma. Ugye ilyenkor van az, amikor rohanunk, de nem érünk oda, vagy ha ott vagyunk, akkor inkább nem állunk fel, vagy esetleg a fürdőkádba ágyazunk. Persze olyan is van, aki kékül, zöldül, gyötrődik, aztán valami csodaszer majd segít túl lenni az egész szörnyűségen. …

Bízom benne, hogy bízol benne. Olyan kis egyszerű őszintén, mint ahogyan a gyermek is bízik azokban, akiket az Isten azért tett az életükbe, hogy legyen kiben bízniuk. Persze ez a világ annyira kifordult önmaga kereteiből, hogy már azokban sem lehet bízni, akikben igazán kellene. Szülők, szerelmek, barátok, hányan és hányan bizonyítják, hogy ma már senkiben és semmiben nem lehet, vagy nem szabad bízni. …