Vannak olyan képek, amiket nem lehet kiverni a fejünkből. Van, ami beleég a retinánkba, onnan pedig nem lehet kivenni vagy száműzni, hiszen a szemünk után az agyunkba is befészkeli magát. Az én retinámba – akármilyen furcsa is – retinák égtek bele, úgy 10-12 évvel ezelőtt. Egyszer segítettem egy orvosi szakkönyv digitalizálásában, amiben csakis és kizárólag a szem különböző betegségei voltak láthatók. …

Egyszer történt, hogy egy barátom barátjának barátja felkelt reggel, s azt érezte, addigi hetero életét sutba dobva, hogy neki különös vonzalma támadt a hozzá hasonló neműekre. Ezzel megtalálva önmagát, s helyre téve élete nagy tévedését próbált stabil kapcsolatot kialakítani több-kevesebb sikerrel. Egyszer, egy nagyon kedves arab fiatalemberrel hozta össze a sors (jelen eseményt nem tulajdonítanám egyetlen istenségnek sem), akivel egy darabig együtt is élt a barátom barátjának barátja. …

Vannak olyan filmcímek, amiket nem igazán sikerült a magyar szakembereknek jól lefordítani, vagy azért, mert a magyar címet inkább a film tartalmához próbálták igazítani, vagy egyszerűen csak be voltak szívva, vagy ki akartak szúrni a forgalmazóval. A „Gilmore lányokból” „Szívek szállodája” lett, a „Kocsimosóból” „Retkes verdák rémei”, vagy a „Bruges-ben” zseniális moziból „Erőszakik”.

A címben szereplő személy nem egy Rita nevű víziló, de az evangéliumok tanúságtétele szerint, legalább akkora állat. Aki már látott vízilovakat, az egyéb meglepő hasonlóságokat is fel fog fedezni a két nemes és nemtelen állatfaj között, de ezt tapasztalati úton bárki ellenőrizheti.

Mindigazthittemhogyezaszövegarról szólhogyhamárazistenannyiranormálisvolthogy…

Nem is tudom hol olvastam, de talán a „reklámok hatása az életünkre” című fejezet valamelyik bekezdésében, hogy a reklámok alapvetően hatástalanok lennének, ha nem lenne bennünk valami, amivel a reklámüzenetek összekapcsolódhatnak. Nem mélypszichológia, de talán tapasztaltad már magadon, ha kicsit nehéz az élet, ha nem úgy alakulnak a dolgaink, ahogy elterveztük, akkor irány „shoppingolni”. …

Szeretni nem mindenki tud, vagy nem mindenki egyformán tud, vagy nem mindenkit tud mindenki egyformán szeretni. Ragozhatjuk még ezt egy darabig, de nyilván mindenki érzi, hogy egészen más lenne ez a világ, ha képesek lennénk jól vagy jobban szeretni. Valami baj van azzal, ahogyan szeretünk, vagy ahogyan nem. …

Biztos minden srácnak megvolt a küzdősportos korszaka, meg a szamurájos vagy a kung-fus, és ezekből vitt el igazi hősöket magával. Nekem különösen is tetszett Bruce Lee, minden filmjét láttam, s egy időben próbáltam mélyen beleásni magamat a „stílus nélküli stílusba”. A JKD (Jeet kune do) Bruce Lee, nem is harci stílusa és rendszere, hanem sokkal inkább életfilozófiája, aminek zsenialitása abban rejlett, hogy nem akart stílust teremteni, hanem hagyta, hogy az ösztönösség és a szenvedély jelenjen meg a küzdők stílusában. …

„Ellenben, ha igent mondotok, az legyen igen, ha pedig nemet, az legyen nem, minden további szó a gonosztól van.” (37.) Mindig rácsodálkozom arra az egészen egyszerű tényre, hogy mennyire csodálatos és komplex a mi édes anyanyelvünk. Nyilván ezt egy labdarúgó-Európa-bajnokságon teli torokból skandáló tömeg azért tudja árnyalni, de még ott is vannak olyan fordulatok, hogy […]