gy távoli ország még távolabbi rendőrsége éppen hihetetlenül titkos bevetésre indul, kommandósok, közrendőrök, mindenféle népség, aki a rendőrség kötelékében szolgál. Állig beöltözve, fegyveresen, már csak a jelre várnak, hogy neki kezdjenek az akciónak. Az akcióért felelős tiszt mielőtt kiadná a parancsot, még óraegyeztetést kér. Az akció pontosan 11:48-kor indul, kérem, jegyezzék meg, akiknek digitális kijelzős órája van, azoknak pontosítanám: pálcika, pálcika, szék, hóember. …

Mindig elfog valami furcsa érzés, akkor, amikor azt látom – főleg a TV-ben -, hogy bizonyos ügyekkel bizonyos emberek szimpatizálnak, és akár még az utcára is vonulnak emiatt. Tüntetések és ellentüntetések, szimpatizánsok és ellenszimpatizánsok, néha egészen komikus helyzetekben. Emlékszem, akkor, amikor szegény tibetieket utolérte a terror, a tibetiekkel szimpatizálók, mind a harmincketten utcára vonultak, kifejezve együttérzésüket, az ember érezte benne a nemes lelkűséget. …

Párszor már kifacsartuk a mondást, de ma újra szeretném eggyel tovább tekerni, valahogy így: Mondd meg, hogy mi botránkoztat meg téged, én pedig megmondom ki vagy! Mert ugye vannak az ügyeletes megbotránkozók, akiket az tart életben, hogy valamin kiakadjanak, valamin botránkozzanak, függetlenül attól, hogy vajon mi is történik a szemük előtt vagy a fülük hallatára. Sok élményt ide tudnék szúrni, de csak a kedvencemet hadd emlegessem fel. …

Az, aki jó befektetést akar magának, az vagy pékséget nyit, vagy koporsós lesz. Mert ugye az ember vagy élő, vagy halott. Az egyiknek kenyérre, a másiknak meg dobozra van szüksége, úgyhogy talán a legjobb befektetés a temetkezési vállalkozás és pékség. Így egyben. Látom kiírva lelki szemeim előtt: Kemencés temetkezési vállalkozás és sütöde. Bizalomgerjesztő. …

Ha nem érted a jelentését, talán akkor is használtad már ezt a szót, hogy ámen. Olyan igazolás féle ez, ha valamire áment mondanak, akkor az igaz, vagy úgy van, helyes. Ezért is ezt tesszük az imádság végére, vagy a fontos dolgokat nyugtázhatjuk ezzel: ámen. Két esetben elfogadott az, ha valaki ezzel kezdi a mondókáját, mindkettő eset a szükségről szól. Vagyis, hogy mire van, vagy mire nincs az illetőnek szüksége. …

Nyuszika építkezik, de nincs létrája. Tudja viszont, hogy a rókának van és gondolja, kölcsönkéri. Ahogy megy a rókához, útközben azt gondolja, lehet, hogy nem is adja oda neki a létrát. Ahogy megy tovább, eszébe jut, hogy őt biztosan lenézi és utálja a róka, és biztos nem is adja oda neki a létrát. Még tovább megy és az is eszébe jut, hogy lehet, hogy a róka még be is fog neki szólni, hogy neki még létrája sincs. …

Elmondom még egyszer, csak figyelj, mert nem fogod tudni követni, olyan lesz, mint az egyszeregy csak kétszer! Szóval, itt van ez a Jézus, aki azt mondja, hogy van annál jobb meló is, mint egész nap egy dénárért robotolni, ami alig elég arra a kis kenyérre, amit megeszünk. Mert ugye, az a kenyér az nagyjából két percig tart, hiszen a fél fogunkra is kevés, és nagyon sokat kell dolgozni érte! …

Nem tudom hány vallomással tartozom, azt sem, hogy kinek, de eggyel kevesebben kell már ezután gyötrődnöm, mert most megvallom, hogy ki nem állhatom Móricz Zsigmond írásait. Frászt kapok tőlük, pedig szeretek olvasni, meg ebben olyan mindenevő is vagyok, de őt nem veszi be a gyomrom. Vagy lehet, hogy ez az ő zsenialitásának fokmérője, hogy úgy ír, s egy olyan világot mutat be, amit nem vesz be a gyomrom. …

Sötétben nehéz felismerni, hogy ki az, aki éppen feléd közelít, sötétben minden más, mint aminek lámpafénynél látszik. Sötétben a kisgyerekek a párnát hatalmas álommanónak látják, a szobában minden, ami fénynél határozott alakkal bír, sötétben része lesz a nagy sejtelemnek. Sötétben közelít Jézus Krisztus az övéi felé, olyan sötétben, amiben a túlélésre kevés az esély, s ebben a sötétben félő, hogy őt sem ismerik fel. …