„Amikor beesteledett, eljött egy Arimátiából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak.” (57.) Egyszer egy nagy fesztiválon beszélgetni kellett volna kicsiny kis országunk egy vezető politikusával, aztán valamiért a szervezők úgy gondolták, hogy majd én jó kérdező ember leszek. De előtte felhívtak és megkérdezték, hogy nem ciki-e nekem vele egy […]

Csak az tudja milyen ez, akit már hagytak el élete egy fontos szakaszában. Amikor úgy hagynak el, hogy abban nincsen véletlen, nincsen ott a sors furcsa szeszélye, hanem csak az előre megfontolt, alapos szándék. Ez az, amit nehezen tudunk megbocsátani, nehezen tudunk magunkban jó helyre tenni, hiszen amikor igazán szükségünk lett volna valakire, pont akkor tudatosan nem volt velünk és szándékosan hagyott ott minket. …

Vannak emberek Krisztus keresztje körül, akik fel tudnak nézni a keresztre. Olyanok, akik képesek belenézni a meggyötört tekintetbe, akiknek nincsen szégyellni valójuk, akiknek nem kell lesütniük a szemüket, ha a haldokló Krisztus belenéz. Ők azok a kevesek, akik képesek voltak őt szeretni, akik kitartottak mellette, akik tudják, s talán értik, ha nem is Krisztust magát …

„Levetkőztették, bíborszínű köpenyt adtak rá, tövisből font koronát tettek a fejére, nádszálat adtak a jobb kezébe, és térdet hajtva előtte, gúnyolták őt: Üdvözlégy, zsidók királya!” (28-29.) Vannak belém égett beszélgetések, ahol nemcsak a szavakra emlékszem, hanem az indulatokra és a hangsúlyokra, a tettetett és erőltetett meglepődésekre is. Az egyik ilyen (nyugi nincsen sok, igyekszem magam megvédeni […]

„Volt pedig akkor egy nevezetes foglyuk, akit Barabbásnak hívtak.” (16.) Egy ember ül a börtönben a prétórium alagsorában, büdös és kicsi zárkája még kisebb ablakán feldühödött tömeg kiabálása és zajongása szűrődik be, néha lecsendesednek, amikor a helytartó megszólal, majd egyre dühösebben kiáltoznak. Nem sokáig kell fülelnie, hogy meghallja az ítéletet: Feszítsd meg, feszítsd meg! Tudja, hogy itt […]

„Jézus azonban nem felelt egyetlen szavára sem, úgyhogy a helytartó nagyon elcsodálkozott.” (14.)   „Egy király azt álmodta, hogy látott egy királyt a mennyországban, és egy papot a pokolban. Nagyon elcsodálkozott azon, hogy ez hogyan lehetséges, amikor is egy hangot hallott, ami ezt mondta: A király a paradicsomban van, mert tisztelte a papokat. A pap a […]

Azt hiszem a nagyon kezdő kispapról maradt fenn a történet, amikor is az első gyalázatosra sikerült szentbeszéd után hivatali feljebbvalója megemlítette neki, hogyha nagyon izgul, akkor igyon egy misebort, attól majd megered a nyelve. Ő megfogadta a tanácsot, a következő szentbeszéd pörgősre és nagyon magabiztosra sikeredett. A mise után egy levél várta az asztalán a feljebbvalójától: …

„Akkor átkozódni és esküdözni kezdett: Nem ismerem azt az embert. És nyomban megszólalt a kakas.” (74.) Amikor Péter átkozódik, akkor szinte biztos, hogy az átkozódás tárgya maga Jézus Krisztus. A folyamatos szembesítés okozta rettegés Péterből ezt hozza elő, hogy a sor végén már nemcsak tagad, hanem nyomatékosítja azt, hogy nincs Jézushoz köze. Magyarul nemcsak azt […]

Régi kérdés és régóta húzódó vita, hogy vajon az ember születésénél fogva jó vagy rossz, valójában milyen is az alaptermészetünk. Amikor megszületünk, akkor csakugyan a tudatunk és a lelkünk olyan, mint egy fehér lap, s Ákossal együtt hisszük, hogy „… üres a tábla, csak tőled függ, hogy mit rajzolsz rá ma, tabula rasa…”. Mi írunk rá, vagy mások írnak? …