Ahogy mondani szokták, belém bújt és csiklandoz kegyetlenül a „kisördög”, habár nem támad hatalmas nevethetnékem, ha arra gondolok, hogyan intézett támadást a modern világ mindennek, ami szent, s hogyan emelte magasra mindazt, ami primitív és alpári. A szentnek sajnos a mai közeg nem kedvez, de a szentségtelennek annál inkább. …

Egyszer megtörtént, hogy a ravasz étteremvezetőt bíróság elé idézték, mert azt sejtették róla a vendégei, hogy lóhúst is tett a csirke kebab-ba. Meghallgatták a tanúkat, majd az étteremvezetőjét, majd az ítélethirdetés előtt a bíró tudni akarta, hogy milyen arányban keverte a lóhúst a csirkehússal. Ő eskü alatt azt vallotta, hogy csak fele-fele arányban, így felmentették a vád alól. …

Walt Whitman: Kapitányom, ó kapitányom! c. versének címe és kezdő sorai ismerősek lehetnek egy nagyszerű film nagyszerű jelenetéből. Akkor, amikor a Holt költők társaságában (Dead Poets Society) az új irodalomtanárnak el kell hagynia a bentlakásos fiúiskolát, még utoljára bemegy a terembe, ahol éppen az igazgató tartja diákjainak a száraz és unalmas órát. …

Első ránézésre véleményt mondani valakiről, fogalmazzunk úgy: nem igazán szép dolog. Nem mintha nem jöhetne be az első megérzésünk, vagy az első ránézésünk valakire, de saját személyes tapasztalatom szerint, érdemes mindenkinek adni egy második esélyt. Meg egy harmadikat, meg ki tudja még hányat, hogy igazán kiderüljön ki mennyit ér! …

Vannak az életben olyan dolgok, amit igazán nem lehet, vagy nem szabad egyedül csinálni. Arra gondolok itt, hogy ez valami olyan, ami csak akkor jó, ha megosztod valakivel. Épp a napokban szerelmesedtem bele a Sean Penn rendezte „Út a vadonba” c. filmbe, amiben a főhős mindent hátrahagy, hogy új életet kezdjen Alaszkában, egyedül, távol mindentől, ami az idáig volt. …

Mindannyian hazudtunk már, magunknak vagy éppen másoknak. Van, akiben ez mélyebb nyomot hagyott, van, aki nehezen tudta önmagának megbocsátani. A legtöbb esetben az egyik hazugságból következik a másik, hiszen általában tudunk okot és magyarázatot adni arra, hogy miért is hazudtunk, s egyik hazugságból így esünk a másikba. Hogy van-e jogunk hazudni? …

Kicsit klasszikusabb vizekre evezve vagy esetleg úszva, azt kell, hogy mondjam: Ennek a Vörösmartynak igaza volt. Ahogyan a „Keserű pohár” című versében írja, „örökké a világ sem áll, eloszlik, mint a buborék, s marad, mint volt a puszta lég.” Igen, tudom, hogy Bánk bán és Egressy Béni, de ez akkor is egy Vörösmarty vers, s nekem nem tisztem eldönteni, ki koppintott kitől, vagy ki használta fel a másik anyagát. …

Dopeman, Ganxsta, Eminem, Fankadeli és Jézus Krisztus. Érdekes lista, és talán az is érdekes, hogy mi az, ami őket összeköti, vagy egy rendszerben meri látni?! Olyan emberek szerepelnek ebben a felsorolásban akiknek, időnként, nagyon kemény a szövege. Sérti a fület, lehet a nyelvi kifejező eszköztár miatt, lehet, azért mert egy olyan szegletével szembesít az életnek, amiről tudni sem akarunk. …

„Hat hindosztáni férfiú buzgón tapogatott/Egy elefántot, mert olyat még sose láthatott,/Lévén, hogy szegény, mind a hat vak hindosztáni volt./ Az egyik tapogatja csak robosztus oldalát,/És máris mondja, vágja rá a bölcs szentenciát:/„Akár a fal, éppoly lapos az elefánt! Nahát!”/ Agyart érint a második, símát és hengerest,/és egy kissé bökőset is, hűvöset és hegyest./„Lándzsaszerű az elefánt”, állítja egyenest. …