Jézus Krisztus ügye, a mi „bűn-ügyünk” és nem kell hozzá csavaros észjárású nyomozónak lenni, hogy azt az egészen egyszerű apró tényt megértsük: amit Ő hoz el az életünkben, az nem értelmezhető rajta kívül. Itt is fontos a helyszín, amit a tanítványoknak tudomásul kell venni, mert Jézus példázatokban elrejtve és egészen nyíltan is erről beszél. Az általa kínált öröm vagy az általa kiharcolt békesség nem általános világjóléti fogalmak, hanem egyedül benne érthetők és értelmezhetők.

Sportolni kellene, legalábbis az otthoni állótükröm szerint, ami nincs kristályból és még nem hasadt meg (csakhogy egy kis Agatha Christie-t is sejtessek), de vagy nagyon torzít has tájékon, vagy igen nagy a baj. A szóba jöhető sportok közül, miután a klasszikusokat (fedett pályás bélyeggyűjtés, nekifutásos távolra nézés) kizártam, maradt a sakk és a póker, majd hosszas latolgatás után ez utóbbira esett a választásom. …

Mindenki életében vannak meghatározó zenei élmények, olyanok, amelyek kitörölhetetlenül – már nem is emlékként, hanem az életünk egy részeként – eggyé válnak velünk. Talán nem fogtok megvetni, de nekem az egyik ilyen legfontosabb zenei élményem egy olyan mű, amit nem is hallgattam, hanem énekeltem egy szenzációs kórus tagjaként. (Gondoltad volna?!) …

Sokat töprengek mostanság, hogy létezik-e a teljes igazság? S ha létezik, akkor birtokolható-e általunk teljesen és maradéktalanul?! Hiszen ma már minden relatív, nem is igazán szeretünk állást foglalni, vitás helyzetekben érezhetjük úgy, mindkettőnknek igaza van, kinek-kinek a saját érvei és értékei alapján. A napokban különösen is aktuális lett ez, hiszen általam nagyon szeretett emberekkel bántak igazságtalanul, általam nagyon szeretett emberek. …

A kanapén ül, duzzog. Jogosan, hiszen megbántottam, természetesen szándékomban nem állt belegázolni a lelkébe, de valahogy mégiscsak sikerül. Mindig. Néha felém pislant, de csak annyit lát, hogy bámulok magam elé a képernyőre, mintha nem is érdekelne, ami vele történt és történik. Az üveges tekintetem mögött ezerrel kattog az agyam, épp a hibakereső szoftvert futtatom, mit rontok el mindig, miért nem működik ez az egész olyan olajozottan, mint ahogy szeretném? …

Még gimis koromban belém égett a vallástanáromnak egy mondata (sok mondata belém égett, de most ez-az egy lesz aktuális), akkor, amikor a bűnről beszélgettünk. Egészen addig a mondatig nagyon zavaros volt számomra ez a furcsa fogalom, hiszen – azt gondoltam – , hogy egy egyházi iskolában minden bűn, ami nem aszerint történik, ahogyan azt a nagyok megálmodták. (Arról, hogy ez mennyiben volt így, inkább máskor írnék…). …

Nem ti választottatok engem, mondja Krisztus az övéinek. Jó lenne, egyszerű lenne, ha mi választhatnánk Krisztust, ha mi diktálhatnánk a feltételeket, ha mérlegelhetnénk azt, amit kér, vagy amit követel. Olyan egyszerű lenne, mint minden, ami emberi, lenni végre valakik, akik választhatnak. Nem-nem, mondja Krisztus, nem ti, úgyhogy ne is legyetek rá büszkék, hanem Én titeket. …

A Szentírás mindig „teljes örömről” ír, hiszen a mi örömünk a „legyőzetett szomorúság”. Ezt kell nagyon-nagyon erősen az elménkbe és a szívünkbe vésni: Krisztus öröme mindig teljes öröm.

„…ha a szőlővesszőt levágják a tőről, akkor nemcsak, hogy gyümölcsöt nem terem, hanem elszárad és megy a tűzre, hiszen már csak ez az egy haszna van.”