Mindenkit megkísért néha-néha egy-két alávaló gondolat. A Szentírás az alávalóságot arra érti, amikor az ember lehetne jó, birtokában van az ehhez szükséges tudásnak vagy képességnek, de egyszerű számításból mégsem ezt teszi. Vegyünk egy példát. Mindannyian tartozunk, vagy Istenhez, vagy neki, szerencsésebb esetben mindkettő, de nyilván az utóbbi előfeltétele az előzőnek. Aztán vannak emberek, akik tartoznak, vagy nekünk, vagy hozzánk, hasonlóan az előzőekben foglaltakhoz. …

Nem katona sztori, habár a mai napig nagy kedvenc Sinkovits és Darvas jutalomjátéka, csak ajánlani tudom mindenkinek. Lehetne ennyi a ma reggeli üzenet, hogy mielőtt olyanokat hájpolunk, mint a vólkingded meg az éjjelnappalbukarest, előtte ismerkedjünk meg az igazi filmművészet gyöngyszemeivel. Ez is elég erős és elég evangéliumi üzenet egy olyan korban, amikor a minőség és az érték különösen is nagy hangsúlyt kellene kapjon az egyéb dolgok között. …

Valamelyik este a tv előtt ragadtam és megcsodáltam az egyik legjobb zombifilmet, amit a kétezres évek adtak nekünk. A 28 héttel később egy zombiapokalipszisre épített zombiapokalipszis, ahol – igazság szerint – nincsenek romantikus hősök, meg hatalmas és győztes zombimészárlások, hanem csak a nyomasztó túlélési hajsza. …

Ha vissza kell emlékeznem ifjonc korom kedvenc olvasmányaira, akkor a „rejtők winnetuk zsülvernék” tengeréből egy műfaj emelkedik magasra, s fényével máig beragyogja hajdani kamaszkorom szürke hétköznapjait. Persze akkor, amikor faltam ezeket a könyveket estéről-estére még nem gondoltam volna, hogy ez egy műfaj, aminek neve és aktuális jelentése van. …

Mostanában egyre ritkábban találkozom abszolút viccekkel, pedig egy időben a műfaj nagy népszerűségnek örvendett, ráadásul voltak köztük nagyon jók. Csak egyet, mert nagyon idevág! Ki az abszolút türelmes? Az aki addig simogatja a vasmacskát, amíg az elkezd dorombolni. J Persze ebben a két mondatban is vannak szavak, amiket nem árt magyarázni. …

„Lásd, én ma áldást és átkot adok elétek.” (26.) Most nem mennék bele az Aarne–Thompson–Uther népmesekategorizálás rejtelmeibe, legyen annyi elég, hogy egy finn folklorista munkáját egy amerikai folytatta és – mint a fociban – végül egy német ért fel vele a csúcsra. Az így csak ATU indexként emlegetett kategorizálás nélkülözhetetlen a népmesék rendszerezése és megértése […]

Egy nagyon távoli országban történt, semmi esetre sem kicsi hazánkban, hogy egy nagy port kavart és hatalmas médiafigyelmet kapó tárgyaláson az elnöklőbíró így kezdi a mondókáját:  – Sajnos egy roppant kellemetlen esettel kell kezdenem: az igazság az, hogy Kovács ügyvéd úr, mint a felperes képviselője, megpróbált engem megvesztegetni 10.000.000 forinttal! Néma csend a teremben. A bíró folytatja: …

Néha megkísért a gondolat, hogy tetszelegjem egy kicsit a kiválasztás boldog tudatában. Végül is keresztyén vagyok, elkötelezett, ígéretek és ajándékok birtokában, egy letűnt korszak utolsó bástyája, az isteni igazság szószólója, mint minden más keresztyén. Kiválasztva arra, hogy Isten igazságát és szeretetét, ahogyan Jézus Krisztus mutatta, beleéljem ebbe a világba. …

Nem mindenki emlékszik, mert nem mindenki ugyanúgy emlékszik. Csak egy példa, olyan kedvesen aranyos. Két férfi beszélget a kocsmában:  -Vajon mi lehet az oka, hogy a feleségek mindig pontosan emlékeznek a házasságkötés napjára, a férjek pedig csak nagy ritkán?  – Egyszerű. Te emlékszel arra a napra, amikor azt az óriási harcsát fogtad?  – Persze, hogy emlékszem.  – Na látod. A harcsa már rég elfelejtette. 🙂 🙂 🙂 …