Még gimis koromban belém égett a vallástanáromnak egy mondata (sok mondata belém égett, de most ez-az egy lesz aktuális), akkor, amikor a bűnről beszélgettünk. Egészen addig a mondatig nagyon zavaros volt számomra ez a furcsa fogalom, hiszen – azt gondoltam – , hogy egy egyházi iskolában minden bűn, ami nem aszerint történik, ahogyan azt a nagyok megálmodták. (Arról, hogy ez mennyiben volt így, inkább máskor írnék…). …

Nem ti választottatok engem, mondja Krisztus az övéinek. Jó lenne, egyszerű lenne, ha mi választhatnánk Krisztust, ha mi diktálhatnánk a feltételeket, ha mérlegelhetnénk azt, amit kér, vagy amit követel. Olyan egyszerű lenne, mint minden, ami emberi, lenni végre valakik, akik választhatnak. Nem-nem, mondja Krisztus, nem ti, úgyhogy ne is legyetek rá büszkék, hanem Én titeket. …

A Szentírás mindig „teljes örömről” ír, hiszen a mi örömünk a „legyőzetett szomorúság”. Ezt kell nagyon-nagyon erősen az elménkbe és a szívünkbe vésni: Krisztus öröme mindig teljes öröm.

„…ha a szőlővesszőt levágják a tőről, akkor nemcsak, hogy gyümölcsöt nem terem, hanem elszárad és megy a tűzre, hiszen már csak ez az egy haszna van.”

„Jézus Krisztus békéje nem ilyen, nem kell nap, mint nap egymásnak mondogatnunk, mert nem szóban és nem beszédben, hanem az emberi tetteknek a legmélyebb szintjén szerezte meg nekünk ezt a békességet.”

Van olyan nap, ami nem hagy árnyékban semmit. Ez a keresztyénség fő üzenete, hogy a világosság a sötétségben fénylik, és így oszlik a sötét. A sötétség cselekedetei elválnak a világosság tetteitől, és szépen lassan kiderül, hogy ki hová is tartozik. Tim Keller írja egy helyen, hogy „A szeretet ellentéte nem a harag, hanem a közöny.”

És akkor a Mester, mivel már leszállt az este, elment tanítványaival egy lakatlan helyre, és kezdte őket tanítani, mindarról, ami majd jönni fog, s amit majd az övéinek el kell szenvednie. – Eljön az idő, amikor a különbséget a világ és köztetek, már nem a Pártfogó ismerete alapján teszik, akit majd az Atya küld nektek, hogy nálatok, sőt bennetek legyen. Bizony mondom néktek, kemény idők lesznek ezek, mert azok, akik az enyéimnek mondják, magukat már nem ismerik az igazság Lelkét. …

„Nem szájkeresztyénség, hanem a legvégsőkig kitartó tettlegesség képes átformálni ezt a világot. Nem elég beszélni a szeretetről, nem elég szeretni a szavainkkal, hanem el kell jutnunk a tettlegességig!”

„Ismerni az Istent azt jelenti, hogy ismerjük Fiát a Krisztust. Ha ismerjük Krisztust, az azt jelenti, hogy követjük őt, kíváncsiak vagyunk szavára, engedelmeskedünk neki, együtt élünk és járunk vele.”