Ma nagyon kategorikus leszek. Nem mintha máskor sok esélyt hagynék, de ma az apostol is morcos… kicsit, így ma a magyarázó is az lehet. Jaj nekem… gondoltuk már egy párszor. Egy nehéz helyzetben, akkor, amikor elhagyott a szerelmünk, amikor elvesztettünk valakit, amikor azt éreztük, nincs tovább. Jaj nekem, ha… ezt akkor mondtuk, mondjuk, amikor valami óriási hülyeséget csinálunk …

Van valami varázsa a nagy dolgoknak, vagyis azoknak, amiket annak gondolunk. (Nem, most nem arra gondolunk. 🙂 ). Szeretünk vagy szeretnénk nagyot tenni vagy nagyok lenni. Nagy házak, nagy autók, nagy bicepszek, csakhogy a legnépszerűbbeket említsem. Karrier, pénz, hatalom, mind-mind a nagyság egy furcsa arca, és mégis egy-egy csöndes pillanatban feltesszük a kérdést: tényleg ezekre vágyom? …

-Doktor Úr, súlyos? – Az! – És halálos? – Az! – És mondja Doktor Úr, mennyi van még hátra? – Tíz! – Nem értem Doktor Úr, év vagy hónap? – Kilenc, nyolc, hét, hat…! 🙂 🙂 🙂 Van magyarabb is: „… életét így tengi által, bár apái nékie, mindent oly bőven hagyának, soha sincsen semmije. De ez nem az ő hibája, Ő magyarnak születék, s hazájában ősi jelszó, ej ráérünk arra még!” …

Kedves Keresztyének! Sokat gondolkozom mostanában mi a baj veletek, miért hanyatlik a keresztyénség, miért nem szimpatikus egyre több embernek az-az ügy, amiért én komoly erőket mozgattam meg. Talán még emlékeztek, Isten Fiaként keresztre mentem, csakhogy helyre állítsam az ember és az Őt Teremtő Isten kapcsolatát. …

A nagy hadvezéreknek fel kell ismerniük, hogy mikor szenvedtek vereséget. Hiszen a vereség nem az, amikor már mindenki halott, sérült vagy megfutamodott. Persze vannak kivételek, egyszer-kétszer előfordult, hogy a spártai háromszáz esete ismételte magát a történelem színpadán. De a legtöbb esetben fel kellett és fel kell ismerni a vereség pillanatát, vagy ha úgy tetszik, azt a pillanatot, amikor be kell dobni a törölközőt. …

Fiatalkorom kedvenc olvasmányai közé tartoztak azok a regények, amelyek az emberiség egy-egy hősies korszakából ragadtak meg férfias pillanatokat. „ A kőbaltás ember ”  vagy a „ A nagy indiánkönyv ” egyike volt azoknak az olvasmányoknak, ahol az ember belepillanthatott a hősök mindennapjaiba, ahol megtapasztalhatta mit is jelent férfinak lenni. Egy olyan döbbenetes jelenetet akarok kiemelni, ami engem lenyűgözött és egyszerre félelemmel is eltöltött. …

Ma megtanultam valamit az igazságról! Az igazság nem fájhat, csak az, ahogyan tálalják. Persze használjuk a kifejezést: Fáj az igazság, de közben, ha meg akarjuk fejteni a benne lévő érzést, akkor ténylegesen az fáj, amilyen szándék húzódik meg az igazság kimondása mögött. Ha a körzeti orvos mondja, hogy túlsúlyos vagyok, és nem ártana mozogni, egészen máshogy esik …

Kicsit olyan ez, mint amikor a három kismalac (nem a Comedy Centralon brillírozó Malacka és a Tahó ilyen vagy olyan formációja) próbálkozik az építőiparban, de a körbetartozások miatt rájuk szabadított farkasellenőr elrendeli a bontást. Ugye ismerjük a klasszikus mesét: van, aki szalmából, van, aki fából, s végül a lasztvan malacka kőből próbálkozik, amit már nem tud elfújni a farkas. …

Egyre inkább azt kell, hogy higgyem, hogy az annyira áhított változás az ember életében nem következhet be, csak egy másik ember hatására. Nem szent szövegek változtatnak majd meg emberi életeket, meg nagy ívű beszédek, hanem a hiteles életek. Merthogy nincs hiteles beszéd, csak hiteles beszélő, nincs hiteles igehirdetés, csak hiteles igehirdető, még akkor sem, ha könnyebb azt hinni, hogy megúszhatjuk …