Minden nemzetnek meg van a maga bitter-je, ami ugye a gyomorkeserűt jelenti, ez olyan égetett szeszes ital, aminek erős kesernyés utóíze van. Mondjuk a mi magyar unicumunk pontosan ilyen, édesen-kesernyés, miközben nagyon finom, sokszor nehéz is eldönteni, hogy miért is isszuk. Azért mert finom, vagy azért mert keserű, vagy azért mert unicum. …

Ha mond neked bármit is Mason és Steinberg neve, akkor te egy szerencsés ember vagy, mivel sikerült olyan „cooltourgyöngyszemekbe” beletekintened, mint a Bud Spencer és Terence Hill életmű. Ennek az egyik legjobb darabja az a „Nyomás utána”, amiben a fenti két karakter, mint CIA ügynök szerepel, persze tévedésből, persze, hogy jópofa poénokkal és hatalmas pofonokkal. …

A sokat sejtető cím mögött a nagy dilemma áll: ki vagy mi az életünk középpontja? Cizellálhatjuk is, ki és mi körül forog az életünk, mi irányít, mi motivál?! Annyira nem akartam direkt lenni, de kivételesen ez a téma ér annyit, hogy tényleg megkérdezzem: Neked ki az Istened?! Annyira durva ez a vízió a világ végéről, amikor az emberek első egyharmada szörnyethal, a többi meg menekül a szokásos útvonalon, oda és azokhoz, akiktől segítséget várnak. …

Ma arra teszek kísérletet, hogy összehozzak egy magyar népmesét, egy sörreklámot és a Jelenések könyvét. A kísérlet azért is érdekes, mert ebben a három alkotásban egy nagyon speciális halál motívumot fogunk megnézni, illetve annak fejlődését végigkövetni. A magyar népmese talán olyasmi címet visel, mint az „Örök életre vágyó királyfi”, s a címhez hűen, a királyfi annyira szeretné az örök életet, hogy elmegy és meg is találja azt a birodalmat és országot, ahol a halálnak már nincsen hatalma. …

Azt hiszem lassan már megszokjuk, hogy mi egy olyan ország vagyunk, ahol az átlagemberek átlagműveltsége csöppet sem átlagos szintű, sőt! Ennyire tájékozott és villámgyors alkalmazkodásra képes nemzetet, mint a magyar, még nem hordott a hátán a Föld, csak kapkodom a fejem és hirtelen nem is tudok magamnak tájékozottsági tábort választani. …

„Amikor feltörte a hetedik pecsétet, csend lett a mennyben, mintegy fél óráig.” (1.) Kisdiákként sohasem értettem, hogy miért kell egy perces néma csendben megállnunk akkor, amikor megemlékezünk valami múltbeli fontos dologról, vagy fontos személyről. Nem értettem, hogy mit használ a múlt áldozatainak az, ha én egy percig (ami mindig vagy egy fél volt, vagy négy […]

Emberként az életünket körbe vesszük olyan dolgokkal, amik kényelmet, biztonságot, megfelelő komfortérzetet adnak. Kőházban, drótokon futó árammal, a levegőben terjedő internetkapcsolatokkal, falak és keretek között, amik talán a biztonság látszatát keltik. Az ember abban az illúzióban szeret élni, hogy biztonságba tudja helyezni magát, miközben fel sem fogja, hogy a kereteink csak addig jelentenek kényelmet és biztosat, amíg ki nem derül kik is vagyunk valójában. …

Jókai Mór is azt írta, hogy a legény csak azért házasodott meg, mert az anyja minden áldott nap nyögvenyelőt főzött neki. Aki nem ismerné a nyögvenyelőt, az képzelje el a nagyon, de nagyon elrontott nudlit, gnocchit vagy csak egyszerűen krumplistésztát. Ami ugye túl száraz és túl kemény és hát a lenyelése okoz némi szenvedést az embernek.

Most nem az ugyanilyen címen futó amerikai thrillerről lesz szó, habár nagy a kísértés, mivel az a Helen Miller játsza a főszerepet benne, aki „A királynő” kiràlynőjéért Oscar díjat is kapott, talán még 2007-ben. Sokkal inkább arról szeretnék ma nektek írni, hogy mit is kezdjünk a bennünk lévő sérelmekkel, jogos vagy jogtalan bosszúvággyal. …