Nem is tudom már pontosan kiről is maradt fenn a sztori, de valamelyik lánglelkű baptista prédikátorról mesélték, hogy vasárnap elmondott egy prédikációt, majd a következő héten szóról-szóra megismételte. Aztán a következő vasárnap megint, majd újra és újra. Egy idő múlva már elege lett a gyülekezet elöljáróinak ebből és számon kérték a prédikátort, hogy nem kellene-e végre egy újabb igehirdetésre felkészülni?! Mert ugye nincs az rendjén, hogy minden vasárnap ugyanaz az igehirdetés hangozzék el. …

Ezt a ma reggeli szösszenetet nem a tükörben látott rémkép ihlette, nem is diétás tanácsokkal lesz tele, nem érdekel sem a háj, sem az elhízás. Sokkal jobban érdekel és izgat a lelki és szellemi tunyaságnak a kérdése. Sokkal veszélyesebbnek tartom a szellemi és lelki restséget, mint a testünk bármilyenféle és fajta elhízását. …

Talán a legismertebb (azért merem lelkifurka nélkül közreadni, mert egy szerzetes mesélte először) litánia az, amikor a szentmise elején a gyakorlatnak megfelelően a kispap ezzel kezdte: – Testvérek baj van a mikrofonnal! Érkezett is rá a felelet, a kötött rendnek megfelelően: – És a te lelkeddel! Nem gondolom, hogy a kispapnak baj lenne a lelkével, de a hagyományaink és szokásaink néha azért igényelnének egy kis utánagondolást. …

„Gyűjtsd össze a népet, férfiakat, nőket és gyermekeket meg a lakóhelyeiden élő jövevényeket, hogy hallgassák és tanulják meg, és féljék Isteneteket, az Urat, megtartván és teljesítvén ennek a törvénynek valamennyi igéjét.” (12.) Manapság azért nehéz bármit is csinálni, mert nem nagyon van fősodor, amihez a többség vagy a jelentős többség igazodna. Trendek, vélemények, féligazságok lépnek […]

Mivel muszáj mindenkinek „politikailag korrekt” lenni, vigyázni mindenféle kijelentéssel, nem állást foglalni, hogy mi a család, vagy nem viccelődni rendőrrel meg szőkékkel, ezért lelkészekkel mesélem el, azt lehet. Nekem. Tehát nem két szőke nő, hanem két lelkész beszélget. – Nálatok sincs meleg víz? – kérdezi az egyik. – De van, csak hideg! – feleli a másik. Ennyi. Hideg-meleg. …

„Saját szemetekkel láttátok a nagy próbatételeket, azokat a nagy jeleket és csodákat.” (2.) Valamikor a kétezres évek elején, amikor meglestük Malenát öltözés közben, a cigányoktól lakókocsit vettünk az anutánknak blöffből, Mel Gibsonnal megmentettük Amerikát, miközben megtudtuk mi kell a nőknek, és, hogy miért sír bénán Russel Crowe, szóval ekkor jött ki Zorán egyik újkori albuma. […]

„És bár olyan sokan voltatok, mint égen a csillag, kevesen maradnak meg közületek, mert nem hallgattál Istenednek, az Úrnak a szavára.” (62.) Az úgy volt, hogy egyszer a keménydohányos Szabót akarata ellenére Szabóné mégiscsak elrángatta a dokihoz, aki képalkotódiagnosztikai eszközök segítségével hirtelen felindulásból egy-két tüdőre mért felvétel elkészítése után félrevonta őnagyságát, hogy közölje a hírt. […]

Mára már kiveszett szép magyar anyanyelvünkből a minőségi átkozódásnak a fogalma. Pedig, történelmi és irodalmi bizonyítékaink vannak arra, hogy egy jó kis átkozódás képes volt oldani a stresszt, némi igazságot szolgáltatni a sértett félnek, s jelentősen csökkenteni a későbbi agressziónak a lehetőségét. A nagy klasszikus A koppányi aga testamentuma című zseniális Zsurzs Évafilmben van, amikor a Bessenyei Ferenc alakította kapitány udvarolni készülődik Tolnai Klárihoz, de vitézeinek azt hazudja, hogy vásárba megy. …

Vannak vállalkozó barátaim, akik a megélhetésnek eme rögös útját választották, mert azt érezték, talán ez az-az út, amin járniuk kell. Csak kapdosom a fejem, mikor olyan szavakat dobálnak felém, amit képtelen vagyok beazonosítani. EVA és KATA nem egy kedves testvérpár, s nem ez az egyetlen félreértésre okot adó szópár a vállalkozók életében. …