„Amikor feltörte a hetedik pecsétet, csend lett a mennyben, mintegy fél óráig.” (1.) Kisdiákként sohasem értettem, hogy miért kell egy perces néma csendben megállnunk akkor, amikor megemlékezünk valami múltbeli fontos dologról, vagy fontos személyről. Nem értettem, hogy mit használ a múlt áldozatainak az, ha én egy percig (ami mindig vagy egy fél volt, vagy négy […]

Emberként az életünket körbe vesszük olyan dolgokkal, amik kényelmet, biztonságot, megfelelő komfortérzetet adnak. Kőházban, drótokon futó árammal, a levegőben terjedő internetkapcsolatokkal, falak és keretek között, amik talán a biztonság látszatát keltik. Az ember abban az illúzióban szeret élni, hogy biztonságba tudja helyezni magát, miközben fel sem fogja, hogy a kereteink csak addig jelentenek kényelmet és biztosat, amíg ki nem derül kik is vagyunk valójában. …

Jókai Mór is azt írta, hogy a legény csak azért házasodott meg, mert az anyja minden áldott nap nyögvenyelőt főzött neki. Aki nem ismerné a nyögvenyelőt, az képzelje el a nagyon, de nagyon elrontott nudlit, gnocchit vagy csak egyszerűen krumplistésztát. Ami ugye túl száraz és túl kemény és hát a lenyelése okoz némi szenvedést az embernek.

Most nem az ugyanilyen címen futó amerikai thrillerről lesz szó, habár nagy a kísértés, mivel az a Helen Miller játsza a főszerepet benne, aki „A királynő” kiràlynőjéért Oscar díjat is kapott, talán még 2007-ben. Sokkal inkább arról szeretnék ma nektek írni, hogy mit is kezdjünk a bennünk lévő sérelmekkel, jogos vagy jogtalan bosszúvággyal. …

Egyszer hallottam valamelyik szeretetszolgálat fő-fő-főképviselőjét, aki éppen észak-koreai látogatását ecsetelte. Mármint nem valami fertőzést gyógyítgatott, hanem élménybeszámolót tartott az őrületről. Mert – ahogy elmondta – a szervezett őrület a legizgalmasabb és egyben a legfélelmetesebb is. …

Az is lehetne ennek az igeszakasznak az aktualitása, hogy nem mindenkinek adatik meg a „nagyon sírni” lelkiállapot. Ha eddig nem próbáltad, akkor adj hálát az Istennek érte, mert nagyon sírni csak az tud, akiben mérhetetlen fájdalom van. Az a fajta és féle fájdalom, amit nem gyógyít meg orvos, ami nem beszélhető ki ilyen vagy olyan lélek- vagy agyspecialistáknak. …

Maradnak az igazak és a jók. A tiszták és békességesek. Erdők, hegyek, tanok és emberek. Jól gondolja meg, ki mit cselekszik! Likasszák már az égben fönt a rostát s a csillagok tengelyét olajozzák szorgalmas angyalok. És lészen csillagfordulás megint és miként hirdeti a Biblia: megméretik az embernek fia s ki mint vetett, azonképpen arat. Mert elfut a víz és csak a kő marad, de a kő marad. …

Reggeliztünk éppen, a majdnem kedvenc rádiónk szólt, sok zene, kevés de értelmes szöveg, s valahol a ropogós vajas kifli és az életmentő első korty kávé közben hallottuk meg a rádióban az azóta is kitörölhetetlen emlékként tovább élő majdnem zenét. Péterfy Bori hangján felcsendült a Maximális Extázis című szám, s bennem egy haldokló Arany János hörögte fel utolsó gondolatait: …

A mi kultúránkban, ha látsz egy nyitott ajtót, az két dolgot jelenthet, vagy feledékenységet, vagy betörést. Rossz jel, pláne városban, ha egy ajtó tárva-nyitva, nálunk is folyamatosan zárkózni kell. A feleségem panelban nőtt fel, este függönyt el, mert belátnak, ajtót mindig zárni, mert bejönnek, én meg nem értem, mert nálunk falun ez nem volt kérdés. …