A Sátánról kevesen tudnak jól és találóan írni, így én meg sem próbálom, inkább olyanokat hívok segítségül, akiknek ez tényleg megy. Most kivételesen kihagyom azokat a filmes lehetőségeket, amik tényleg minőségi módon foglalkoznak a Sátán személyével vagy a Gonosz kérdésével (Rosemary gyermeke, Az ördög ügyvédje, Mr. Frost), mint ahogy a rémisztően gagyi sem fog érdekelni (Ördögűző, Ómen, Ítéletnap, Stigmata). …

Volt egy barátom, aki olyan leleményességgel élte ingyen az életét, hogy sikerült pár év alatt minden tiszteletünket kivívnia. Nagy túrázós volt, sokat volt úton, aztán amikor már nem kellett, hogy úton legyen, ő akkor is nekiindult, s úgy élte a nagyváros szívében a nomádok életét, mintha tényleg nem lenne állandó fedél a feje fölött. …

Mindenkinek volt gyerekkorában egy tuti biztos rejtekhelye, ahová el lehetett dugni a nagyon fontos dolgokat. Fémdobozban igazi kincsek, évek óta gyűjtött kártyák, bélyegek, vagy csak amit elloptunk a tesóktól, hogy egy kicsit bosszantsuk őket. Aztán évek múlva esetleg megtalálod a régi kincseket, kicsit örülsz, vagy kicsit nosztalgiázol, de milyen jó kis rejtekhelyed volt, megőrzött neked valamit a múltból. …

„Ej mi a Kő!?” – avagy egy kis jövőképformázás Kő Olivér módra! Mert ugye történt egyszer, hogy a Magyar Nemzeti Filmalap meghívta egy rövid mesterkurzus erejéig a világhírű forgatókönyv íróból megszületett rendezőzsenit, Oliver Stone-t, hogy egy kicsit inspirálja a magyar filmes szakma ifjú titánjait. …

Azt hiszem a 2011-es nagy japán tsunami után láttam életem legmegdöbbentőbb katasztrófa utáni tévés felvételét. Nem az döbbentett meg igazán, hogy micsoda pusztítást végzett a természet, habár az is elég megrázó volt. Közel 16.000 halott, 6000 sebesült, 127.000 teljesen megsemmisült épület, na és egy sérült atomerőmű, elég megdöbbentő látvány volt. …

Minden nemzetnek meg van a maga bitter-je, ami ugye a gyomorkeserűt jelenti, ez olyan égetett szeszes ital, aminek erős kesernyés utóíze van. Mondjuk a mi magyar unicumunk pontosan ilyen, édesen-kesernyés, miközben nagyon finom, sokszor nehéz is eldönteni, hogy miért is isszuk. Azért mert finom, vagy azért mert keserű, vagy azért mert unicum. …

Ha mond neked bármit is Mason és Steinberg neve, akkor te egy szerencsés ember vagy, mivel sikerült olyan „cooltourgyöngyszemekbe” beletekintened, mint a Bud Spencer és Terence Hill életmű. Ennek az egyik legjobb darabja az a „Nyomás utána”, amiben a fenti két karakter, mint CIA ügynök szerepel, persze tévedésből, persze, hogy jópofa poénokkal és hatalmas pofonokkal. …

A sokat sejtető cím mögött a nagy dilemma áll: ki vagy mi az életünk középpontja? Cizellálhatjuk is, ki és mi körül forog az életünk, mi irányít, mi motivál?! Annyira nem akartam direkt lenni, de kivételesen ez a téma ér annyit, hogy tényleg megkérdezzem: Neked ki az Istened?! Annyira durva ez a vízió a világ végéről, amikor az emberek első egyharmada szörnyethal, a többi meg menekül a szokásos útvonalon, oda és azokhoz, akiktől segítséget várnak. …

Ma arra teszek kísérletet, hogy összehozzak egy magyar népmesét, egy sörreklámot és a Jelenések könyvét. A kísérlet azért is érdekes, mert ebben a három alkotásban egy nagyon speciális halál motívumot fogunk megnézni, illetve annak fejlődését végigkövetni. A magyar népmese talán olyasmi címet visel, mint az „Örök életre vágyó királyfi”, s a címhez hűen, a királyfi annyira szeretné az örök életet, hogy elmegy és meg is találja azt a birodalmat és országot, ahol a halálnak már nincsen hatalma. …