Logikusan az ember azt gondolná, hogy ha már száguldok a vég felé, akkor az a legjobb, ha tövig nyomom a féket, hiszen csak a fékezés állíthat meg időben. Anélkül, hogy a General Motors fejlesztő csapatának tagjai lennénk, azért csak elmélkedjünk el egy kicsit a fékek működéséről. Ha a tengelyen nagy sebességgel pörgő kereket csak egyszerűen megállítanánk, akkor az autó (ahogyan azt a hetvenes évek autóinál tapasztalhattuk) álló kerékkel tovább csúszna, és ugyanúgy mennénk a szakadékba. …

Egy kis, idős, zsidó hölgy a repülőgépen egy hatalmas svéd mellé telepszik, s le nem veszi róla a tekintetét. Végül is odafordul hozzá és megkérdezi: – Elnézését kérem, maga zsidó? – Nem – feleli a férfi. Pár perccel később a hölgy megint odafordul hozzá, és azt mondja: – Ugyan már, nekem igazán megmondhatja: ugye maga zsidó? – Egyáltalán nem – válaszolja a férfi. …

Kegyetlen világban élünk, olyanban, ahol mindig valaki vagy valami – akár egész életünkön keresztül – képes szorongatni vagy akár a markában is tartani minket. Nap, mint nap átéljük: elkaptak, megfogtak, csapdába estünk, szorongatnak minket, s az egész életünk azzal telik, hogy kiutat keresünk ezekből a szorongatott helyzetekből. …

A siralomházban kora reggel felébresztik a halálraítéltet, az őrök a helyzethez megfelelő tisztelettel bánnak vele. Megmosakodhat, szépen megborotválkozhat, kivételesen kiadós reggelit kap: bacon és tojás, narancslé és kávé, friss bagett. Még egy utolsó cigarettát is elszívhat, mielőtt a vesztőhelyre kísérnék, majd a két őr közrefogja, és elindulnak a börtön udvarán felállított vesztőhely felé. …

Hetekkel ezelőtt a családom részt vett egy bábelőadáson, ahol Écsi Gyöngyi játszott a gyerekekkel, hol komoly, hol vicces köntösbe bújtatva mindazt a sok szépet és jót, amit ő a „nextoneplease” generációknak adni tud. Az eltűnt napot kellett nagyon bátor legényeknek megkeresni, s a legügyesebb kiválasztásához furfangos kérdésekre kellett a választott legényeknek megfelelni. …

Egy hatalmas római gályának a parancsnoka, egy szép délután megkérte emberei, hogy eresszék le az evezőiket, majd így szólt hozzájuk: – Uraim, van egy jó és egy rossz hírem. – A jóval fogom kezdeni. Ma estére, befutunk egy csodálatos kikötőbe, ahol mindenki kedvére pihenhet, ehet, ihat, három nap mulatozás és kikapcsolódás vár majd ránk. …

A tanító néni szünet után sorra kérdezgeti a gyerekeket a szünet közbeni élményekről. – Rendben, kezdje Pistike. – Mond szépen mit csináltál a szünetben? Pistike büszkén felelte: – Homokvárat építettem! – Ügyes vagy – felelte a tanító néni – akkor betűzd szépen: homok. – És te Tomika mit csináltál a szünetben? Tomika így válaszolt: – Én is homokvárat építettem Pistikével együtt. …

Az útelágazás az egy nagyon nehéz szó, kimondani is, hiszen volt arra példa, hogy valakinek beletörött a nyelve ebbe a kacifántos szóba. A baj azonban – szerintem – nem a kimondásával van, hanem sokkal inkább azzal a konkrét helyzettel, amikor útelágazáshoz érkezünk. Kimondani sokkal könnyebb, mint az adott helyzetben eldönteni: merre is menjek tovább?! …

Egyszer egy kedves ismerősöm beszélgetett egy nem annyira kedves ismerősével, egy középiskolából kirúgott tanuló kapcsán. A diák valami rossz fát tehetett a tűzre, ha a hírek nem csaltak, akkor nem is aprócska köteggel, és ahogy az lenni szokott, kivágták az intézményből. Az én kedves ismerősöm feltette a kérdést a nem annyira kedves ismerősének: – Tényleg kirúgtátok?! A válasz kimért volt és megfontolt: …