Kierkegaard dán filozófus mesélt egy történetet egy furcsa betörésről, amikor is a betörők kinéztek maguknak egy nagyon puccos ékszerüzletet, ahol miután betörtek nem vittek el semmit, de egy nagyon furcsa dolgot azért csináltak. Mindennek összecserélték az árcímkéjét, majd óvatosan visszazártak mindent és mintha mi sem történt volna, távoztak. …

Kezdődik a műsor, csinos asszisztensek, tűznyelvek kétoldalt, majd füst gomolyog fel a háttérből, s a füstből előlép egy maszkos férfi, aki most a tisztelt nagyérdemű előtt leleplezi mágus társai trükkjeit és illúzióit. …

Van bennünk, emberekben valamiféle mélyről jövő vágy, valamiféle ősi hajlandóság arra, hogy ne csak botorkáljunk egyedül a sötétben, hanem kövessünk valakit, aki előttünk megy, akire felnézhetünk, aki követendő példa lehet a számunkra. Ezért fontosak az apák és az anyák, vagy a nagyszülők, mert rájuk felnézve lehetne megtanulni, hogy mit jelentenek azok az ősi szerepek, amik nélkül nem működik egyetlen egy társadalom sem. …

Akkor, amikor a történelem színpadán megrázó drámák, hatalmas tragédiák vagy éppen szívderítő komédiák zajlanak, valahol a nagy események előterében, alig észrevehetően ott vannak az oda nem illő, egészen pitiáner figurák és alakok. Egy barátom mesélte el, hogy akkor, amikor a környékbeli folyók nekiindultak pusztító körútjukra, elsöpörve otthonokat, megsemmisítve álmokat, s ezrek lapátoltak, zsákoltak s próbálták menteni a menthetőt, akkor ő szemtanúja volt egy ilyen pitiáner figura megjelenésének. …

Mekkora botrány és mekkora felháborodás kísérte azt a sokat emlegetett megemlékezés és tüntetéssorozatot, amikor is a rendőrök szétverték a Pesten hazájukért tüntető magyarokat. Közvetítette a TV, aztán sokáig csak politikai térnyerésre használta fel mindenki, hol jobbra, hol balra torzítva, majd amikor már lehetett, elkezdtek róla őszintén beszélni. …

Most eszembe sem jut sokkolni, meg megdöbbentőnek lenni, meg életerős fiataloknak a halált emlegetni (habár lehet, hogy ezeket nem is szoktam gyakran), hanem egy olyan játékszabályt szeretnék elmagyarázni, ami a jégkorong rajongóknak bizonyára ismerős lesz. (Volt ilyen a vízilabdában, de még fociban is, igaz, ha 25 év alatt vagy, akkor egyikre sem nagyon fogsz emlékezni. …

Azt mondják, minden működő társadalomnak valahol a működő igazságszolgáltatás kell, hogy az alapja legyen. Ha pedig ez utóbbi nem, vagy nem teljesen jól működik, akkor pedig a társadalom sem működhet megfelelően. Jó! Tudom én, hogy ezek nagyon misztikus és nehezen körülírható szavak, mi a „megfelelő”, vagy mi a „jól működik”, én mégis a ma a világban működő igazságszolgáltatás alapvető működési elvét szeretném tisztázni, vagy csak megérteni. …

gy házaspár lakásába éjszaka egy betörő mászik be. Mikor felfedezik, odaugrik a feleséghez és egy kést nyom a torkához, majd felkiált: – Hogy hívnak? Szeretem tudni az áldozataim nevét! – Elizabeth – mondja az asszony remegő hangon. – Ó, az anyámat is Elizabethnek hívják! – mondja a rabló. – Nem tudok megölni valakit, aki rá emlékeztet! Majd odaugrik a férjhez: …

A halálraítélteknek mindig jár az utolsó kérés, talán az őket elítélő világnak egyfajta öngyógyító gesztusa, ha már úgy is meg fog halni, legalább még egyet kívánhasson. Persze elég szűkre szabott keretei vannak annak, aki a halálra készül, nem kívánhatja, hogy ne halljon meg, nem kérhet újratárgyalást, de egy jó vacsora, vagy egy utolsó séta a szabad levegőn belefér. …