Azt gondoltam, hogy most hosszan fogom gyalázni a döbbenetesen gyenge X-akták felmelegítést, de rájöttem, hogy még ennyit sem érdemel. Legyen elég annyi, hogy semmi nem maradt abból, ami miatt egyszer megérte nézni az igazságot odaát kutató nyomozópárost. A tegnapi rész olyan volt, mintha egy monty python ötletet próbáltunk volna meg vmi C.S.I. köntösbe bújtatni. …

Jézus Krisztus tanítását nem azzal igenled, hogy tudod az Ő szavát. Rá önmagára, mint a te személyes Megváltódra nem azzal mondasz igent, hogy elmélkedsz a szavain, s ezekből egyet-egyet néha a magadévá teszel. Nem azzal teszed meghallottá az Ő szavait, hogy fel-fel idézed, amikor életed csakugyan viharba kerül. Nem is kell kívülről megtanulni ezeket, azt remélve, hogy akkor nem kerülsz majd viharba. …

Ha jól tévedek, akkor már Luther Mártonnál is az verte ki a biztosítékot, amikor elkezdték a kegyelmet és az üdvösséget kemény pénzekért árulni, magukat erre felhatalmazottnak érző emberek. Nem mennék bele történelmi mélységekbe, legyen annyi elég, hogy egyszerű pénzszerzés céljából emberek árulták az Isten bűnbocsátó kegyelmét. Be lehetett vásárolnia az embernek magát, vagy szeretteit, vagy már nem élő szeretteit a mennyeknek és az üdvösségnek országába. …

Ó, bárcsak olyan egyszerű lenne a hamis próféták leleplezése, mint ahogyan azt Arany János írja a Toldi második énekében, amikor ugye Nagyfaluban éppen György érkezésének örömére neki esnek a lábasjószágnak és sütnek, főznek, nem kímélve az alapanyagot.

Olyan megdöbbentő, hogy már egészen apró gyerekkorban elkezdik nekünk adagolni a sok-sok kegyes hazugságot. Általában ebben élenjárnak azok a személyek és közösségek, akik egy-egy dolognak még csak a felszínét érintették, vagy meglátták az igazság egy kicsinyke kis darabját, s máris úgy kommunikálják az esetet, mintha csakugyan az övék lenne a teljes egész. …

Mi a különbség a kondás és a pásztor között? Igen, az állat. Nem a képzés, nem is a módszer, hanem az-az állat, amit a „szakembernek” vigyázni kell. Aztán persze a módszer már a „célállathoz” igazodik, van, akit bottal, kutyával, csak úgy szabadon, villanypásztorral, lóról vagy helikopterről, egy a lényeg: a kiindulási alap mindig az állatok gyülekezete, nem az emberi képesség.

Vannak olyan képek, amiket nem lehet kiverni a fejünkből. Van, ami beleég a retinánkba, onnan pedig nem lehet kivenni vagy száműzni, hiszen a szemünk után az agyunkba is befészkeli magát. Az én retinámba – akármilyen furcsa is – retinák égtek bele, úgy 10-12 évvel ezelőtt. Egyszer segítettem egy orvosi szakkönyv digitalizálásában, amiben csakis és kizárólag a szem különböző betegségei voltak láthatók. …

Egyszer történt, hogy egy barátom barátjának barátja felkelt reggel, s azt érezte, addigi hetero életét sutba dobva, hogy neki különös vonzalma támadt a hozzá hasonló neműekre. Ezzel megtalálva önmagát, s helyre téve élete nagy tévedését próbált stabil kapcsolatot kialakítani több-kevesebb sikerrel. Egyszer, egy nagyon kedves arab fiatalemberrel hozta össze a sors (jelen eseményt nem tulajdonítanám egyetlen istenségnek sem), akivel egy darabig együtt is élt a barátom barátjának barátja. …

Vannak olyan filmcímek, amiket nem igazán sikerült a magyar szakembereknek jól lefordítani, vagy azért, mert a magyar címet inkább a film tartalmához próbálták igazítani, vagy egyszerűen csak be voltak szívva, vagy ki akartak szúrni a forgalmazóval. A „Gilmore lányokból” „Szívek szállodája” lett, a „Kocsimosóból” „Retkes verdák rémei”, vagy a „Bruges-ben” zseniális moziból „Erőszakik”.