Ma már senkit sem érdekel az igazi, hiszen nehéz ráakadni, meg drága is, meg nem is éri meg igazán, meg minek is az igazi, amikor beérhetjük olcsó hamisítványokkal. Ma már nem érdemes várni az igazi szerelemre, minek, amikor annál sokkal jobbat kapsz, ha megvolt, akkor pedig dobhatod és jöhet a következő! Ma már nem érdemes gyűjteni az igazira, mert biztos, hogy van egy olyan „madeinchina” termék, ami tized annyiból kijön, és azzal is menő lehetsz, és még marad pénzed másra is. …

Ha nem érted a jelentését, talán akkor is használtad már ezt a szót, hogy ámen. Olyan igazolás féle ez, ha valamire áment mondanak, akkor az igaz, vagy úgy van, helyes. Ezért is ezt tesszük az imádság végére, vagy a fontos dolgokat nyugtázhatjuk ezzel: ámen. Két esetben elfogadott az, ha valaki ezzel kezdi a mondókáját, mindkettő eset a szükségről szól. Vagyis, hogy mire van, vagy mire nincs az illetőnek szüksége. …

Nyuszika építkezik, de nincs létrája. Tudja viszont, hogy a rókának van és gondolja, kölcsönkéri. Ahogy megy a rókához, útközben azt gondolja, lehet, hogy nem is adja oda neki a létrát. Ahogy megy tovább, eszébe jut, hogy őt biztosan lenézi és utálja a róka, és biztos nem is adja oda neki a létrát. Még tovább megy és az is eszébe jut, hogy lehet, hogy a róka még be is fog neki szólni, hogy neki még létrája sincs. …

Elmondom még egyszer, csak figyelj, mert nem fogod tudni követni, olyan lesz, mint az egyszeregy csak kétszer! Szóval, itt van ez a Jézus, aki azt mondja, hogy van annál jobb meló is, mint egész nap egy dénárért robotolni, ami alig elég arra a kis kenyérre, amit megeszünk. …

Sötétben nehéz felismerni, hogy ki az, aki éppen feléd közelít, sötétben minden más, mint aminek lámpafénynél látszik. Sötétben a kisgyerekek a párnát hatalmas álommanónak látják, a szobában minden, ami fénynél határozott alakkal bír, sötétben része lesz a nagy sejtelemnek. Sötétben közelít Jézus Krisztus az övéi felé, olyan sötétben, amiben a túlélésre kevés az esély, s ebben a sötétben félő, hogy őt sem ismerik fel. …

Néhány mondatban a vizsgált személyről, mielőtt rátérnénk a teszt eredményére. A vizsgált személy neve: Fülöp. Származási helye azonos a vizsgálat helyszínével, így a vizsgált személy jól ismeri azt a terepet, ahol a tesztet felvettük. A vizsgált személy talán a legfejlődőképesebb a tizenkettő közül, hamar lelkesedő, másokat is képes követésre motiválni. …

Már vagy tíz perce csukva volt a szeme, hagyta, hogy rángassák, taszigálják, hogy köpködjenek, közben próbált valami egészen másra gondolni. Hallotta, hogy valami tanító elé viszik, de nem azért, hogy igazságot tegyen. Az egyik farizeus valami ilyesmit fröcsögött, hogy még kapóra is jön ő nekik, hogy „jól megszívassák azt a mocskot”, most kiderül, hogy „semmibe veszi a törvényt”. …

Volt egyszer egy vallásos, jámbor asszony, akit eltöltött az Isten iránti szeretet. Minden reggel templomba ment. Az úton a gyermekek köszöntötték, koldusok csatlakoztak hozzá, de annyira elmerült áhítatosságában, hogy még csak észre sem vette őket. Egy nap hasonlóképpen haladt az utcán, és éppen az istentisztelet idejében ért a templomhoz. Lenyomta a kilincset, de az ajtó nem nyílt ki. …

Egyszer valaki kitalálta ezt a „Nem jó az embernek egyedül lenni!” szlogent, aztán, azóta ezt hallgatjuk minden egyes szociopata sírja felett állva. Mert azért egyre inkább azt látjuk, hogy az embernek jó akkor egyedül lenni, ha olyan infantilis és használhatatlan egyénekkel van körülvéve, akikből ma elég sok rohangál ezen a kis bolygón. …