Azt hiszem nincs is annál szörnyűbb lázálom, mint, hogy kétszer halt meg az én szegény Lázárom. Vagy legalább is első feltámadása sajnos nem jelentett garanciát arra, hogy nem fog még egyszer meghalni, pláne, hogy igencsak szúrta a szemét egyeseknek. Meg még talán ketteseknek is. Mit csinált ez a szegény ember? Semmi különlegeset. …

Összetörve, fájdalmakkal tele, nem értve önmagam, s még kevésbé értve a világ ilyenfajta alakulását, esek én is Jézus Krisztus lába elé. Nem vádlóan, de csendben odamorgom, hogy ha itt lettél volna, talán egészen másként alakulnak a dolgok, talán elkerülhető lett volna az elkerülhetetlen. Aki meghalt nem lenne halott, a bántalmazotton nem lennének foltok, az éhezők jól laknának, ha itt lettél volna Uram …

Logikusan az ember azt gondolná, hogy ha már száguldok a vég felé, akkor az a legjobb, ha tövig nyomom a féket, hiszen csak a fékezés állíthat meg időben. Anélkül, hogy a General Motors fejlesztő csapatának tagjai lennénk, azért csak elmélkedjünk el egy kicsit a fékek működéséről. Ha a tengelyen nagy sebességgel pörgő kereket csak egyszerűen megállítanánk, akkor az autó (ahogyan azt a hetvenes évek autóinál tapasztalhattuk) álló kerékkel tovább csúszna, és ugyanúgy mennénk a szakadékba. …

Egy kis, idős, zsidó hölgy a repülőgépen egy hatalmas svéd mellé telepszik, s le nem veszi róla a tekintetét. Végül is odafordul hozzá és megkérdezi: – Elnézését kérem, maga zsidó? – Nem – feleli a férfi. Pár perccel később a hölgy megint odafordul hozzá, és azt mondja: – Ugyan már, nekem igazán megmondhatja: ugye maga zsidó? – Egyáltalán nem – válaszolja a férfi. …

Kegyetlen világban élünk, olyanban, ahol mindig valaki vagy valami – akár egész életünkön keresztül – képes szorongatni vagy akár a markában is tartani minket. Nap, mint nap átéljük: elkaptak, megfogtak, csapdába estünk, szorongatnak minket, s az egész életünk azzal telik, hogy kiutat keresünk ezekből a szorongatott helyzetekből. …

A siralomházban kora reggel felébresztik a halálraítéltet, az őrök a helyzethez megfelelő tisztelettel bánnak vele. Megmosakodhat, szépen megborotválkozhat, kivételesen kiadós reggelit kap: bacon és tojás, narancslé és kávé, friss bagett. Még egy utolsó cigarettát is elszívhat, mielőtt a vesztőhelyre kísérnék, majd a két őr közrefogja, és elindulnak a börtön udvarán felállított vesztőhely felé. …

Hetekkel ezelőtt a családom részt vett egy bábelőadáson, ahol Écsi Gyöngyi játszott a gyerekekkel, hol komoly, hol vicces köntösbe bújtatva mindazt a sok szépet és jót, amit ő a „nextoneplease” generációknak adni tud. Az eltűnt napot kellett nagyon bátor legényeknek megkeresni, s a legügyesebb kiválasztásához furfangos kérdésekre kellett a választott legényeknek megfelelni. …

Egy hatalmas római gályának a parancsnoka, egy szép délután megkérte emberei, hogy eresszék le az evezőiket, majd így szólt hozzájuk: – Uraim, van egy jó és egy rossz hírem. – A jóval fogom kezdeni. Ma estére, befutunk egy csodálatos kikötőbe, ahol mindenki kedvére pihenhet, ehet, ihat, három nap mulatozás és kikapcsolódás vár majd ránk. …

A tanító néni szünet után sorra kérdezgeti a gyerekeket a szünet közbeni élményekről. – Rendben, kezdje Pistike. – Mond szépen mit csináltál a szünetben? Pistike büszkén felelte: – Homokvárat építettem! – Ügyes vagy – felelte a tanító néni – akkor betűzd szépen: homok. – És te Tomika mit csináltál a szünetben? Tomika így válaszolt: – Én is homokvárat építettem Pistikével együtt. …