Szépen lassan sajnos megérem, hogy életem egyik legaktívabb szakaszának ikonjai sorra mennek el előttem, nem kis űrt hagyva ezzel maguk mögött és természetesen bennem. Színészek, zenészek, teológusok, és az én kis menekülő pályám – a főzés – nagy arcai, akik hatottak rám az emberségükkel és a szakmaiságukkal. Különösen is fáj Anthony Bourdain elvesztése, akinél jobb sült csirkét senki nem csinált, és aki őszintébben nem láttatta azt a világot, aminek ő is egyszerre szerelmese és betege volt. …

Az egész azzal kezdődik, hogy Isten utat enged magához. Nem zárja el magától az embert, azt az embert, aki elzárta magától az Istent. Igaz, hogy az Édenen kívül kell mindenkinek boldogulnia, de tehetjük ezt abban a tudatban: Isten teret készít a vele való találkozásra. „Ha valaki közületek áldozatot akar bemutatni az Úrnak…”, akkor arra van lehetősége. Az első lépés az Istené, aki meghív, aki a Kijelentés Sátrához vár, aki engedi, hogy gyere és magaddal hozd az árát a találkozásnak. …

Néhány hete megérkezett hozzánk is a Mikulás, volt is sírás-rívás. Mivel nekünk ilyen panelhez szocializálódott Mikulás jutott, nem este osont be hozzánk és töltötte fel a csizmákat, amit majd reggel vehettünk volna észre nagy csodálkozások közepette, hanem este vacsi előtt osont be. Na de hol, meg miért? …

Egyszer régen egy öregembernek a még öregebb szamara beleesett egy kiszáradt kútba. A kút mély, volt, a szamár pedig sokáig üvöltött, mire az öregember meghallotta fájdalmas panaszát. Amikor a kút széléhez ért, rögtön látta, hogy nem fogja tudni felszínre hozni a szamarát, meg hát minek is hozná, öreg és hasznavehetetlen jószág volt már. …

Mivel nekem csakis és kizárólag olyan szőke ismerőseim vannak, akik intelligensek és elragadóak (vagy csak festik magukat 🙂 ) így nem nagyon értem a szőkés viccek alapját, de most igemagyarázatként mégis beemelek egyet. Egy szőke beül a new yorki csúcsban a parkoló taxiba, majd közli a címet és azt is hozzá teszi, hogy nagyon sietni kellene. …

Nézem a dobozt, műveltségi vetélkedő, valami kedves-rendes, egy gyerekes, két feleséges, három diplomás közgazdász, aki büszke arra, ami. Igyekszik minden neki feltett kérdést azzal a nyugalommal tisztázni, hogy gyorsan odatol egy-két fölényes poént, mintha menne ez neki kisujjból. Aztán jön az első bibliai kérdés: Ki volt Mózes felesége? A négy lehetséges válasz: Debóra, Zsebóra, Cippóra, Zippóra. …

Sokat köszönhetek azoknak az embereknek, akiket életem legnehezebb szakaszában körülöttem álltak, vagy éppen feküdtek (ezt még ne értelmezd, mert megárthat, főleg nekem 🙂 ), keltek, ettek, tanultak vagy éppen csak elvoltak, mint a befőtt. Gimnáziumi első évemben a 42-s szoba és lakói jelentették a családot, akik közül azóta is van, akit barátomnak tudhatok, s mindenkit valahol mélyen eleven emlékként őrzök. …

Van egy furcsa rémálmom, ami igazán rémessé és valóságossá 2004-ben vált, amikor is a magyar mozik a műsorukra tűzték az „50 első randi” c. filmet. Persze nem azért, mert megint a balfék Adam Sandler került a vászonra, már megtanultam megbocsátani a létezését, hanem sokkal inkább azért, amit – az amúgy kivételesen bűbájosra sikerült film – megmutat. …

A következő sorok alkalmasak a figyelem és a nyugalom megzavarására, különösen is magyar szakos pedagógusok és esetleges irodalmi műkedvelők között.  Most jön a „bezzeg az én időmben” szöveg, mert amikor én még magyar órákra jártam, akkor nem léteztek a tudománynak olyan csodálatos gyöngyszemei, mint a „Kötelezők röviden”, amik ugye jelentős terhet vesznek le az ember és különösen is a diák válláról. …