“…és elítélik ezt a nemzedéket, mert ők megtértek Jónás prédikálására, de íme, nagyobb van itt Jónásnál!” (41b) Épp egy zseniális ifjúsági fesztiválon próbáltam megküzdeni az eső okozta zajjal, aminek feltett szándéka volt, hogy nem fog hagyni aludni egészen hajnalig egy nagyon fárasztó nap után. Ilyenkor imádkozol, hálát adsz, sorra szeded a napi történéseket és szépen […]

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy tirekifis áhítat, ahol belebocsátkoztunk a barátunk barátja barátjának Allah elé való kerülésének bonyolult kérdésébe. Legalább annyira bonyolult az ügy, mint az előző mondat, s mi valahogy úgy keveredtünk ki belőle, hogy az ember vagy egész életével az Istenhez tartozik, vagy nem. Erre aztán jött hideg is, meleg is, főleg azért, mert mi is írtunk a melegségről, s meg is kaptuk kritikaként, hogy nem lenne szabad így viselkednünk …

Egyszer egy nagynevű cég igen ideges természetű főnöke az egyik fiatal újoncot kérdezgeti életről és halálról. – Te János, ne haragudj már, hogy megkérdezlek téged, de hiszel te a halál utáni életben? – Sajnálom Uram, de nem hiszek. – Hajajj – sóhajtott fel a főnök. – Azért még egyszer megkérdezem. – Te János, hiszel te a feltámadásban? – Sajnálom Uram …

Általában amiben Sir Anthony Hopkins szerepel, az csak jó lehet, vagy – pontosan a címben szereplő film hatására – ő biztosan jól alakít. Minden szerepben hozza a tőle elvárt többletet, jól játszik papot is, megszállt papot is, még akkor is, ha a Rítus nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. Persze én mindig többet látok mindenben, a nagyon rosszból is ki tudok valami jót magyarázni, de most tényleg nem akarok. …

Az élet egyik legnagyobb illúziója, hogy nem kell igát hordanunk és nem kell terhet cipeljünk. Valahol valaki elhitette velünk, velünk emberekkel, hogy lehet úgy élni az életet, mintha nem lenne felettünk senki. Az első emberpár ezt kapta a kísértőtől, ezt a dilemmát emelte be a nagy kételkedtető a rendszerbe:

Azt hiszem az egyszeri feketén pénzt váltó ember mondta azt az őt letartóztató rendőröknek, hogy nem érti az ellene folyó intézkedést, hiszen ő csak szolmizált! Na és ugye Kodály és Bartók országában nehogy már ezért megbüntessenek valakit. Persze aztán a rendőrök – túllépve saját korlátaikat – felismerték a dó-lá-re-lá-dó dallamban a valuta üzérkedésre utaló nyomokat. …

Ahogy nagyon elmésen a családunkban szokták mondani a sokat látott emberekre, most én is úgy vagyok magammal: Voltam én már minden, csak talán még akasztott halott nem. Ez utóbbi nem is pálya egyelőre, de ha belegondolok, mennyi mindent kell csinálnia az embernek, igaznak érzem a mondást. Amikor még gyakorlatban is kacérkodtam a pedagógus élettel, egy órán arról győzködtem a gyerekeket, hogy merjenek a Bibliáról máshogyan gondolkodni. …

Ha igazán szeretek valakit, akkor figyelek rá, akkor lesem a kívánságait, akkor a lehető legjobbat akarom neki, akkor szinte minden mindegy és mindenki mindegy, hiszen arra a személyre fókuszálok, akik szeretek. Ha igazán szeretek valakit, akkor arra különleges időt és különleges figyelmet szánok, hiszen meg akarom mutatni, ki akarom fejezni a szeretetemet. Olyan ez, mintha belenéznénk egy távcsőbe, amit a szeretett lényre irányítunk …

Próbálom leporolni ezt a poros témát, de nem megy egyszerűen, talán azért, mert vastag rétegben rakódott le a por, meg amúgy is allergiás vagyok rá. Ha nem vagy allergiás a porra, akkor nem tudod, hogy mennyire lehetetlen a helyzet. Mert ugye a baj azzal van, hogy ezek a kis poratkák milliószámra találhatók a lakásainkban, akik megeszik a lehámlott bőrünket, nem is láthatóak, mikroszkóp alatt meg egy Ridley Scott film főhősére emlékeztetnek. …