Értem
119. oldal
Biztos, hogy jót tenne nekünk, mármint nekünk keresztyéneknek, ha mernénk tanulni a rajtunk kívüli világból és világtól. Vegyük mondjuk a vállalati szférát, ahonnan egy-két szervezetfejlesztési dolgot elleshetnénk. Vagy ott van az élsport, ha mást nem is, de az odaszánást, a rendszeres készülést, meg mégy egy-két apróságot. Mondjuk egy – két olyan szabályt, ami sokat segítene akkor amikor fegyelemről, hitelességről meg követésről beszélünk. …
Nagyon nem is kell őt bemutatnom, hiszen mára már mindenki megismerte a nevét, még akkor is, ha úgy általában nem sok infónk van az extrém sportolókról. Felix Baumgartner nevét pár éve mindenki megjegyezhette. Több világrekord is az ő nevéhez fűződik, mert ez az osztrák pilóta és ejtőernyős ugrott már szinte mindenhonnan, ahonnan normális ember meg sem próbálná. Kuala Lumpur-i ikertorony, Rio de Janeiro-i Krisztus szobor, s most az utolsó, a sztratoszféra 39 kilométeres magassága. …
Azt mondják az okosok, akik kicsivel jobban értenek a gyerekekhez, mint én ( és szerintem ebből a fajtából jópár millió ember él ezen a földön 🙂 ), hogy a gyerek számára az egyedüllét az igazi teszthelyzet. Megvannak a letisztázott játékszabályok, mindenki tud mindent, egészen addig, míg apa és anya vele egy szobában vannak. Amikor kimennek a felnőttek, akkor kezdődik az igazi élet a gyerek számára, s ekkor derül ki, hogy mennyit is ér neki amit mondtunk vagy mennyire sikerült azonosulnia a felnőttek játékszabályaival. …
Ha nem velem történik, el sem hiszem, de mivel velem történt, ezért végképp képtelen vagyok felfogni. Mert úgy volt, hogy már vagy egy órája repültünk, amikor a sztyui (ez nem a kisgriffin hanem a légikísérő) kiosztott egy kedves kis sárga lapot, amire számomra értelmezhetetlen jelek voltak írva. A lap alján volt egy kis vonal, oda kellett a szignaturt tenni. …
Azt hiszem, a világot sokféleképen ketté lehet osztani, s akik ezt nap, mint nap meg is próbálják, nem nagyon válogatnak abban, hogy mi alapján tegyék ezt. Nem állok be a világot megosztók sorába, csak felidézem diákkorom egyik nagy megosztását, az elsőre gyerekmese címének tűnő kult zenekar a „Kispál és a Borz” műremekeit. Akkor ilyen egyszerű volt a világot felosztani, volt, aki rajongásig szerette a kispált és volt, aki nagyon nem. Semlegesek nem igazán akadtak. …
Ha netalán arra vetemednél, hogy kitakarítod az életedből mindazt, ami nem odavaló, ami esetleg Istennek nem kedves, akkor íme a recept. Legalábbis az a fele, amelyik biblikus. Először kell hozzá nagy adag bátorság, mert ehhez az egészhez nem elég az, hogy másokkal végezteted el a szent ámde mégis piszkos munkát. Nem spórolhatod meg azt a fajta jelenlétet, ami akkor is kell, ha esetleg sikerül másokat is bevonnod a nagytakarításba. …
„Kávéskanálka. Mindig ez volt a mérték, kávéskanálkába akartak beleönteni mindenestül, persze, hogy kicsurgott a kávéskanálkából.” Szinte napra pontosan négy éves voltam, amikor Illés Endre tollát elhagyta az alábbi idézet, s egészen az öt perccel ezelőtti pillanatig nekem halványlila gőzöm sem volt arról, hogy ilyen nevű ember létezik, s hogy ő írt, nem is akárhogyan. Az idézet sem volt ismert előttem, de ahogy egy korábbi szösszenetben elemeztem, a házi falfirkászom minden látogatásakor megajándékoz egy idézettel. …
Még előttem van a jelenet, amikor Bornemissza Gergely áll dühösen az egri vár egyik bástyájának a falánál és hallgatja, ahogyan a janicsár gyomorzsák vagy nyomorzsák (aki lehet, hogy nem is janicsár) aljas információkat kiabál a várban lévőknek. „Nálad van egy török gyűrű, nálam van egy magyar gyermek…” hangzik az alkuképesnek tűnő sirám, de a várvédők kitartanak, s azzal nyugtatják magukat, hogy ez csak a szellemi és pszichikai hadviselésnek a része. …
Egyszer egy pap délutáni sétája és elmélkedése közben elhagyja a bibliáját egy füves réten. Két nap múlva megjelenik nála egy tehén, becsönget, szájában a könyvvel. – Istenem, csoda történt – mondja a pap és hálásan az égre nézve imára kulcsolja kezét. – Hát ez nem igazán csoda atyám – mondja a tehén. A borító belső oldalán ott volt a neve és a címe, így gyerekjáték volt önt megtalálni. Ezzel el is érkeztünk ahhoz a kérdéshez, hogy kinek mi a csoda és mi nem?! …
Nem szoktam Müller Pétert olvasni, mert ez idáig nem éreztem úgy, hogy rá lennék szorulva és ez nem is Müller Péterről szól, hanem az őt (is) gátlástalanul használókról. Az összes „szabadonalvósmegébredős”, meg „oravecckoejós” fészbúk megosztások, a kamuhíreken alapuló kamuigazságok sajnos ezt is lerombolták bennem. Na de a férfiemberhez a hasán keresztül vezet az út, így rám is rám talált Müller Péter, a szeptemberi csúcs gasztro-magazinon keresztül. …
A Tiszáninneni Református Egyházkerület Ifjúsági Missziójának a küldetése, hogy Isten igéjével a fiatalokat elérje, őket Krisztus követésére indítsa és keresztyén református közösséggé formálja azért, hogy Istenhez ragaszkodjanak és társaikkal törődjenek.
TIREKIFI © Copyright 2024.
Minden jog fenntartva!
TIREKIFI © Copyright 2023.
Minden jog fenntartva!