Biztos, hogy jót tenne nekünk, mármint nekünk keresztyéneknek, ha mernénk tanulni a rajtunk kívüli világból és világtól. Vegyük mondjuk a vállalati szférát, ahonnan egy-két szervezetfejlesztési dolgot elleshetnénk. Vagy ott van az élsport, ha mást nem is, de az odaszánást, a rendszeres készülést, meg mégy egy-két apróságot. Mondjuk egy – két olyan szabályt, ami sokat segítene akkor amikor fegyelemről, hitelességről meg követésről beszélünk. …

Na akkor most az van, hogy minden kedves idefigyelő-igefigyelő, igehallgató és olvasó nagyra nyissa a fülét, főleg azok, akik valaha is megfordultak egyházi iskolák tájékán. Mert ugye, ha valahol nagyüzemben tolják ezt, akkor az pontosan az egyházi sulik igen széles és színe skálája. Azért mondom, mert emlékszem rá, milyen is volt ez a sztori diákként – hiszen egyházi középsuliba jártam – majd tanárként – mert, hogy tetézzem őrültségemet, ott is tanítottam. …

Kedves Drága Keresztyének! El nem múló szeretettel írok nektek, mert minden ostobaságotok ellenére még mindig mérhetetlenül szeretlek titeket, de ami sok, az most már tényleg sok. Kevés olyan dolog van, amit megbánok, de néha azt érzem, hogy az a szivárványos ígéret Noénak kicsit elhamarkodott volt. Azóta azt hiszitek, hogy mindent lehet, mindent engedek, és nem akadok ki azon, amit csináltok. Drágáim, akkor is, ha a papjaitok erről már nem olyan erővel prédikálnak, mint hajdanán, azért megsúgom, hogy rendszeresen kiakadok rajtatok, illetve azon, amit és ahogyan tesztek.

Furcsa ez a világ. Erre persze nem ma jöttem rá, de van megint egy friss élményem, ami kapcsán meg kell, hogy nyomjam a share gombot az életem virtuális felületein. Egyrészt beléptem abba a korba, hogy a fiamat sportorvoshoz kell vinnem, mert csak akkor kosarazhat meccseken is, ha igazolt játékos, ahhoz meg ugye kell a sportorvos. Sikerült két napot kiszakítanom az életemből és hol vele, hol a vizeletével, hol meg a papírjaival álltam sorba különböző ablakoknál, beolvadva én is a szürke beteg tömegbe, ahol mindenkit ugyanúgy …

Nagyon nem is kell őt bemutatnom, hiszen mára már mindenki megismerte a nevét, még akkor is, ha úgy általában nem sok infónk van az extrém sportolókról. Felix Baumgartner nevét pár éve mindenki megjegyezhette. Több világrekord is az ő nevéhez fűződik, mert ez az osztrák pilóta és ejtőernyős ugrott már szinte mindenhonnan, ahonnan normális ember meg sem próbálná. Kuala Lumpur-i ikertorony, Rio de Janeiro-i Krisztus szobor, s most az utolsó, a sztratoszféra 39 kilométeres magassága. …

A minap odajött hozzám egy ismerős kisgyerek, nagy büszkén, mert ugye mindketten értjük a viccet, a következő találóskérdéssel: – Na papbácsi mi az, kicsi, sárga és nagyon veszélyes? Túl korán volt ahhoz, hogy bármilyen modern és evilági perverzió az eszembe jusson, meg nehezen is indult a reggel, amúgy sem vagyok valami kommunikatív a kora reggeli családi logisztika előtt, így úgy tettem, mintha meg sem hallottam volna. …

Azt mondják az okosok, akik kicsivel jobban értenek a gyerekekhez, mint én ( és szerintem ebből a fajtából jópár millió ember él ezen a földön 🙂 ), hogy a gyerek számára az egyedüllét az igazi teszthelyzet. Megvannak a letisztázott játékszabályok, mindenki tud mindent, egészen addig, míg  apa és anya vele egy szobában vannak.  Amikor kimennek a felnőttek, akkor kezdődik az igazi élet a gyerek számára, s ekkor derül ki, hogy mennyit is ér neki amit mondtunk vagy mennyire sikerült azonosulnia a felnőttek játékszabályaival. …

A gourmet nem egy francia káromkodás, hanem annyit tesz és annyit jelent, hogy ínyenc. Most nem arra gondolok, aki képes Karancslapujtő egyetlen kocsmájában Szent Jakab kagylós pirítóst kérni, hanem arra az emberre, aki tényleg élvezi az ízeket és a zamatokat, aki képes elmerülni ezeknek egyszerű forgatagában. Kicsit zavarban vagyok, vagy abban kellene, hogy legyek, mert ugye a keresztyénség nem feltétlenül erről kell, hogy szóljon, hanem sokkal inkább a lemondásról, meg szenvedésről, meg nélkülözésről. …

Ha nem velem történik, el sem hiszem, de mivel velem történt, ezért végképp képtelen vagyok felfogni. Mert úgy volt, hogy már vagy egy órája repültünk, amikor a sztyui (ez nem a kisgriffin hanem a légikísérő) kiosztott egy kedves kis sárga lapot, amire számomra értelmezhetetlen jelek voltak írva. A lap alján volt egy kis vonal, oda kellett a szignaturt tenni. …