Találós kérdés, avagy műveltségi vetélkedő. Ki mondta a következőket? „Aki többre becsüli a bőrét, mint a nemzet jövendőjét, nyitva még a kapu. Nekem férfiak kellenek. Inkább kevés oroszlán, mint sok nyúl. Akinek reszket az ina a közelgő zivatartól, hagyja el a termet, mielőtt tovább szólanék, mert meg kell esküdnünk a vár védelmére olyan esküvel, hogy ha azt megszegi valaki, meg ne állhasson holta után az örök Isten szeme előtt.” …

Egy olyan világban, ahol nincsen már az adott szónak semmilyen hitelessége, muszáj mindent írásba foglalni. Persze a hiteltelenséget lehet fokozni, mert ma már az sem érvényes, amit leírunk, de azért próbáljunk annyira naivak lenni, hogy legalább abban hiszünk, ami írva van. Ez ilyen keresztyén sajátosság: az Írás mindenek felett. Ha ígérek valamit, jobb írásba foglalni, mondjuk megírni egy szándéknyilatkozatot, hogy ha minden úgy alakul, akkor majd de jó lenne ha… gáz, tudom, de ez van. …

Nem tudom, hogy ki találta ki, de egy icike-picike nobel-békedíjat (így csupa kis betűvel) biztosan osztanék neki. A szundi gomb a világ egyik legcsodálatosabb digitális találmánya, segít abban, hogy lassan de biztosan ébredjünk bele ebbe a világba. Ébresztő, s aztán a szundi gomb, s a legpihentetőbb tíz perc veszi kezdetét a reggeli kómás állapotban. Emberi, hasznos, kedves, méltóságot ad a reggelnek. Bárcsak létezne egy olyan kütyü, vagy egy olyan belső hang, belénk épített érzés, ami egyfaja undi gombként működne. …

Többször is voltam már abban a szerencsétlen helyzetben, hogy tanúskodnom kellett, hol komolyabb, hol pedig egészen apró-cseprő ügyekben. Pedig én is láttam az Oscart, ahol Aldo két gyomorkeserű között elejti a tanúskodás elleni vádbeszéd alapmondatát: Ne tanúskodj, tovább élsz! Persze a főnöke ráparancsol, így muszáj aláírnia a papírt. Én sem nagyon tehettem mást, amikor kijön a behívó azzal az aprócska megjegyzéssel, hogy ha nem megyek be tanúskodni, akkor előállítanak, a költségeket pedig – értelemszerűen – rám terhelik. …

Drága Nagyfiam! Mit is írhatnék neked a nagy napon? Akkor, amikor újra azzal szembesülsz te is és a környezeted is, hogy megint egy évet fordult a világ. Tudod, ilyenkor az ember végig gondolja, hogy vajon több lett-e, vagy kevesebb ez alatt az egy év alatt. Nyugi! Nem arra gondolok, hogy híztál-e vagy fogytál, nem is arra, hogy hány díjat tettél még az eddig elnyertek mellé. …

Mindenkit megkísért néha-néha egy-két alávaló gondolat. A Szentírás az alávalóságot arra érti, amikor az ember lehetne jó, birtokában van az ehhez szükséges tudásnak vagy képességnek, de egyszerű számításból mégsem ezt teszi. Vegyünk egy példát. Mindannyian tartozunk, vagy Istenhez, vagy neki, szerencsésebb esetben mindkettő, de nyilván az utóbbi előfeltétele az előzőnek. Aztán vannak emberek, akik tartoznak, vagy nekünk, vagy hozzánk, hasonlóan az előzőekben foglaltakhoz. …

Nem katona sztori, habár a mai napig nagy kedvenc Sinkovits és Darvas jutalomjátéka, csak ajánlani tudom mindenkinek. Lehetne ennyi a ma reggeli üzenet, hogy mielőtt olyanokat hájpolunk, mint a vólkingded meg az éjjelnappalbukarest, előtte ismerkedjünk meg az igazi filmművészet gyöngyszemeivel. Ez is elég erős és elég evangéliumi üzenet egy olyan korban, amikor a minőség és az érték különösen is nagy hangsúlyt kellene kapjon az egyéb dolgok között. …

Valamelyik este a tv előtt ragadtam és megcsodáltam az egyik legjobb zombifilmet, amit a kétezres évek adtak nekünk. A 28 héttel később egy zombiapokalipszisre épített zombiapokalipszis, ahol – igazság szerint – nincsenek romantikus hősök, meg hatalmas és győztes zombimészárlások, hanem csak a nyomasztó túlélési hajsza. …

Ha vissza kell emlékeznem ifjonc korom kedvenc olvasmányaira, akkor a „rejtők winnetuk zsülvernék” tengeréből egy műfaj emelkedik magasra, s fényével máig beragyogja hajdani kamaszkorom szürke hétköznapjait. Persze akkor, amikor faltam ezeket a könyveket estéről-estére még nem gondoltam volna, hogy ez egy műfaj, aminek neve és aktuális jelentése van. …