Még előttem van a jelenet, amikor Bornemissza Gergely áll dühösen az egri vár egyik bástyájának a falánál és hallgatja, ahogyan a janicsár gyomorzsák vagy nyomorzsák (aki lehet, hogy nem is janicsár) aljas információkat kiabál a várban lévőknek. „Nálad van egy török gyűrű, nálam van egy magyar gyermek…” hangzik az alkuképesnek tűnő sirám, de a várvédők kitartanak, s azzal nyugtatják magukat, hogy ez csak a szellemi és pszichikai hadviselésnek a része. …

Egyszer egy pap délutáni sétája és elmélkedése közben elhagyja a bibliáját egy füves réten. Két nap múlva megjelenik nála egy tehén, becsönget, szájában a könyvvel. – Istenem, csoda történt – mondja a pap és hálásan az égre nézve imára kulcsolja kezét. – Hát ez nem igazán csoda atyám – mondja a tehén. A borító belső oldalán ott volt a neve és a címe, így gyerekjáték volt önt megtalálni. Ezzel el is érkeztünk ahhoz a kérdéshez, hogy kinek mi a csoda és mi nem?! …

Nem szoktam Müller Pétert olvasni, mert ez idáig nem éreztem úgy, hogy rá lennék szorulva és ez nem is Müller Péterről szól, hanem az őt (is) gátlástalanul használókról. Az összes „szabadonalvósmegébredős”, meg „oravecckoejós” fészbúk megosztások, a kamuhíreken alapuló kamuigazságok sajnos ezt is lerombolták bennem. Na de a férfiemberhez a hasán keresztül vezet az út, így rám is rám talált Müller Péter, a szeptemberi csúcs gasztro-magazinon keresztül. …

Amikor utoljára valaki nekem a „Nomen est omen” mondást fejtegette, akkor éppen abban az összefüggésben próbálta velem lenyeletni, hogy a „név az kötelez”. Hiába igyekeztem meggyőzni, hogy amire ő gondol az a „noblesse oblige”, ami azt jelenti, hogy a nemesség kötelez, vagyis egy nemes ember nem lehet egy utolsó paraszt, de ugye ezt nem volt képes már befogadni. Mert a „nomen est omen” sokkal inkább azt jelenti, hogy a név elárul valamit a viselőjéről …

Népszerű téma mostanság a „mamahotel-papabank” kérdésköre, ami ugye az otthonlakó harmincasok szükségszerű és/vagy kényelmes létformájának a pszichológiai szétcincálása. Nem megyek bele mélyen, mert nincs is értelme, de ugye az alap kérdése a témának, hogy mikor és hogyan nő fel az ember, akarunk-e még gyermekek maradni, esetleg meddig és hogyan akarunk gyermekek maradni. …

Nem is tudom, csak úgy elővesz néha ez az érzés, de akkor olyan elemi erővel tör rám, olyan fájóan, hogy muszáj engednem neki. Biztos tudod miről beszélek, ez pontosan az, amikor felteszi az ember magának a kérdést, hogy most akkor én vagyok bolond, vagy mindenki más? …

Önmegfigyeléses ömlengés következik. Azért ömlengés, mert nem tudok, csakis túlzóan és túláradóan nyilatkozni erről a kérdésről. Amikor azt érzem, hogy kezd a kreativitásom és az ötletességem fogyatkozni, akkor nagyon erős a késztetés, hogy az önsajnálat sűrű bugyraiba temessem bele magam. Mert ha az ember kreativitását veszti, akkor nagyon nehéz azt pótolni, vagy egyáltalán megtalálni a megoldást erre a problémára. …

Sokféle olyan emberi tulajdonság van, ami ki tudja borítani az embert, és itt konkrétan arra gondolok, ami mindenkiben kiborít, függetlenül attól, hogy milyen viszonyban is vagy az adott személlyel. Nem tudom kinek mi, nekem a legkiakasztóbb, legmegdöbbentőbb és legfelfoghatatlanabb az emberi kicsinyesség. …

Mindig rizikófaktor, amikor olyan témához nyúlok, amihez nem nagyon értek, vagy legalábbis a kötelező alaptudáson túl, nincs mélyebb információm a dolgokról. Ma a fizika és a teológia összekötésére teszek egy kósza kísérletet, legalábbis egy pár perc erejéig. Persze nem vagyok egy nagy fizikus, de vannak dolgok amire még emlékszem. Az egyik legfontosabb fizikai törvény az energiamegmaradás törvénye, ami ugye kb. azt mondja ki, hogy a külső hatásoktól elzárt, egymással mechanikai és termikus kölcsönhatásban lévő testek összes energiája nem változik, beleértve a mechanikai energiák és a belső energia változását is. …