Ha megnézed az információk között elveszett ember legjobb barátjának idekapcsolódó bejegyzését, akkor a következőt találod: Az igemódnak „Az a szerepe, hogy az igében foglalt cselekvésnek/történésnek a valósághoz való viszonyát leírja.” (Wikipédia) Nem árt tudni ezt akkor is, amikor nem egy cselekvés és történés valósághoz való viszonyát kutatjuk, hanem a saját szerepünket próbáljuk hasonló módon tisztázni. …

Van az úgy, hogy nem sikerül elsőre, pedig próbálod, szeretnéd, küzdesz és akarsz, de mégis zárt ajtókra találsz. Lehet, hogy egy számodra fontos ember szívén van az a zárt ajtó, egy rideg szülő, egy elérhetetlen szerelem, aki tudomást sem vesz rólad, egy elrejtett példakép, mélyen a tanárodban… rengeteg zárt ajtóval találkozunk. Lehet, hogy a zárt ajtó egy elérhetetlen álom előtt áll, egy nagy utazás, egy felvételi eredmény, egy neked való állás… tele az életünk zárt ajtókkal. …

Nem tudom, kinek ismerős a Hupikék Törpikék filmesített változata, ami nemcsak a kicsiknek lehet érdekes, hanem még nekünk, nagyoknak is: gyermekkorunk egyik kedvenc mesesorozata éled újra a digitális grafika segítségével. Érdekes, hogy az akkor még gyermeki ártatlansággal szemlélt figurák mögött, mai szemmel nézve, mennyire tipikus emberi karakterek bújnak meg. Törperős a macsó, gyúrós, kicsit „kivagyi” de mégis jó szándékú izomember. …

„…a világ, benne te és én, benne a sok-sok rossz és méltatlan emberi indulat már legyőzetett. Akkor ott, azon a kereszten az első és egyetlen Krisztus által. Ő mutatta meg, hogy van még igazi szeretet ezen a világon.”

Nem igazán volt még tavaszunk, legalábbis az időjárás tekintetében, az igazi meleg csak mintha most kezdene megjönni, ami külön öröm lesz a munkahelyen és iskolában „melegedőknek”. A melegedés furcsa emlékeket ébreszt bennem, egyszer egy nagy melegben felvonuló maszkos fiatalembernél –évekkel ezelőtt láttam a képet – volt egy tábla, rajta az írás: „Szeretem Jézust, de a barátomat is!”. …

A pálfordulás talán ismerős lehet neked, igaz teológiailag téves a kifejezés, hiszen saulfordulásként lehetne igazán értelme, de már ez így marad, mint annyi minden az életben. Arra használjuk, amikor valakinek az élete egyszer csak elindul teljesen a másik irányba, amikor szöges ellentétje lesz annak, ami volt. Ma egy új teológiai szakszót fogok bevezetni, ami azt próbálja körülírni, hogy milyen az a lelkesedésből és emberi akarásból táplálkozó indulat, amely megfogadja, hogy valami nagyot tesz, de mivel nem tudja mit is fogadott meg, ezért tuti belebukik. …

Minden emberi kapcsolatban átütő erejű és hosszútávon is előremutató az, amikor emberek valamiben meg tudnak egyezni és egyet tudnak érteni. Akkor, amikor végre közös elhatározásra jutnak, s egy közös célban megegyeznek. Elnézve az emberi kapcsolataimat, mindig akkor történt valami nagy csoda, ha képesek voltunk egyetérteni, szavak, fogalmak és célok alatt. …

Minek veszel terepjárót, ha úgysem mész vele terepre, max. a legközelebbi TESCO parkolójáig, vagy a még közelebbi benzinkút szendvics shopjáig?! Minek nézel főzőműsorokat a tévében, ha sohasem veszed rá magad, hogy egyszer fakanalat ragadva nekiess a főzésnek és ráérezz a gasztronómia igazi értékére és értelmére?! Minek jársz sportszer boltba, ha sohasem vetted még rá magad, hogy csakugyan felhúzd azt a „csúcs” túracipőt és nekiindulj a hegyeknek, hogy végre ne csak TV-ben láss fákat és érezd a természet csodás illatát?! …

Tehát akkor kinek kell újjászületni?  Annak, akinek az élete láthatóan nem mutatja az újjászületés jeleit. Aki alkoholista és iszik, aki dohányzik, akinek ilyen vagy olyan szenvedélye esetleg életbetegsége van. A legtöbbször, mi az újjászületést ilyen külső jelekhez kötjük: mert aki újjászületett keresztyén ember, az nem iszik, max. csak az úrvacsorakor nedvesíti meg szent ajkait a Krisztus vérével, nem dohányzik, mert a Szentlélek templomát nem illik felgyújtani…