Nem azért mert fan vagyok, de amihez Kovács Ákos hozzányúl, az általában minőség feletti produkcióként szokott bevonulni a zenetörténelembe. Akkor a legszembetűnőbb ez a ténymegállapítás (ami jelen esetben az én szubjektív véleményem) amikor olyan zenékhez nyúl, amit valahol, valaki már megpróbált a fülünkbe csempészni. …

Azt talán már elsütöttem itt is, hogy nincs jó hír meg rossz hír, hanem egyszerűen hír van. Aztán persze mindenki értelmezi, ízlelgeti, végül lesz belőle mindenki számára jó- vagy éppen rosszhír, aszerint, hogy mit is üzen és okoz az egyén életében. Nem tudom gondolkoztál-e már azon, hogy neked magadnak milyen a híred? Abban a közegben és közösségben ahol mindennap önmagad kell, hogy legyél, azon a helyen ahol laksz, a sulidban, a barátnőd vagy barátod családjában. …

Már rángathatnám is ide Wass Albertet, akinél minden szalad, de a kő az marad, vagy szegény Petőfi fazékba kívánkozó „ejmiakőtyúkanyóját”, vagy emlegethetném a sok szép templomot, amit uniós forrásból falukép szépítés kategóriában rendbe tettek ebben az országban.  Amúgy is harcban állok ezzel a „templomosdival” (Assasin Creed III 🙂 🙂 🙂 ), kicsit azt érzem, mint amikor Stadler József stadiont épített Akasztón …

A transzplantáció nem azt jelenti, hogy a paraszt extázisban ülteti a paradicsom palántákat valahol a Transz-Szibériai mező közepén, hanem annál valami sokkal komolyabbat. Ez ugye arról szól, hogy bizonyos szerveket és szöveteket az egyik testből a másikba ültetnek át. Aztán persze ennek vannak különböző szintjei és lehetőségei, ki-ki döntse el maga, hogy melyik a szimpatikus neki: Jézus Málkus fülén végzett azonos helyre történő auto-transzplantációja, vagy éppen …

Egyesek szerint van abban valami visszataszító, amikor egy rendszerben megszabják az embernek, hogy mit vegyen fel, mert – ahogy mondják – ezzel megöljük a kreativitást, azt a fajta sokszínűséget, ami az ember speciálisan sajátja. Mások ezzel szemben pont azt hangsúlyozzák, hogy mennyire szép kifejeződése az összetartozásnak az, ha egy csapaton ugyanolyan egyenruha van. …

Nem tudom hányadik kört futottam már meg önmagammal, fáradt voltam, elegem volt, persze magamból, de megint ráfogtam. Lehetnék akár depressziós is, de rohadtul nem vagyok az, csak hiányzik Isten. Ennyi!  A nagy diagnózis, a mindenek megoldása így néz ki az életemben. Nem a másikkal van baj, nem a világgal, hanem egyedül velem meg vele, Ő azt ígérte az Istenem lesz, én meg az ő gyermeke, de sehol sincsen. …

„Ezt az egész fölszerelést Salamon méretlenül hagyta a réz roppant bősége miatt.” (47.) „A kutya is jó dogában vész meg!” – mondták mifelénk a bölcsek. Mert ők tudták, hogy annál a nyomorúságnál, hogy nincs, már csak egy rosszabb létezik, amikor igen sok van. Félre ne érts, tudom, hogy amikor nélkülözni kényszerülsz, amikor a legalapvetőbb dolgokra sincsen […]

Unták már az állatok, hogy bunkózzák őket, ezért összejöttek, tervet szőttek, s nagy csoda, hogy kipattant fejükből az ötlet: Egy tanoda, kell nekik, ahol majd ők képzik a menőket. Meg volt a feladata a szakértő teamnek Kik tanmenetet voltak hivatott gyártani, S abba mindent beletettek, amivel ártani Lehet kisállatnak s nagynak, nősténynek és hímnek. …

A kicsi gyerek, aki elalszik a Nikon reklám egyik utolsó jelenetében, tuti aranyos. A kiskutya, aki ugrál, hogy végre kaját kapjon, s a fülét hegyezi minden zacskócsörgésre, nagyon aranyos. Az új Disney movie, ahogyan a szívünkig hatol karaktereinek egyszerűségével, az is aranyos. A nő, aki túllépve önmagán a zenetörténelem egyik legszebb darabját játssza a diákjai előtt hangszerén, már nem aranyos, hanem valami egészen más. …