Hol is kezdjem?! Talán a legelején kellene, mert úgy mégiscsak érthető. Furcsa ez az apa-fiú viszony. Mert az apák hamarabb voltak, mint a fiak. Persze az apák is voltak fiak, de a sor legeslegelején mégiscsak egy apa áll. Sok mindent meghatározó kapcsolat az apákhoz való viszony, függetlenül attól, hogy hol is vannak ezek az apák. …

Lassan elérünk a tirekifi „értem” áhítatos rovatában a kétezredik áhítathoz. Ha nem számítjuk az ismétléseket, ez akkor is közel másfél ezer áhítat, szösszenet vagy eszmefuttatás. Ebben most nem az a nagy szám, hogy ez ennyi, hanem az, hogy a hat év alatt egyetlen egyszer sem jutottam el egyik gyerekkori nagy példaképemhez, az amatőr természetbúvárhoz, Gerald Durrellhez. …

Nem emlékszem pontosan, hogy ovis mondóka, vagy kisiskolás olvasási példa, de biztos, hogy régen ragadt bennem. Tehát valahova oda datálható az élmény. Biztos ismered: „Azt mondják a hatalmasok, akinek a hat alma sok, az elég hatalmas ok, hogy ne legyen a hatalma sok.”. Jó kis nyelvtörő, kiváló gyakorlása a helyes hangsúlyozásnak, szórendnek, meg mindennek, ami a nyelvi lehetőségeinkben rejlik. Hatalmasok. …

Na ez igen! Férfias, céltudatos, lényegre törő hozzáállás! Itt kérem nincsen kecmec, ha egyszer felhangzik a kőmíves kelemeni mondat, akkor ott a férfiembernek lépnie kell. Asszony kell a házhoz, s ha nincsen, akkor majd szerzünk. Lesből, titkon, kifigyelve az alkalmas pillanatot, amikor a silói leányok táncot járnak, amikor majd le lehet csapni a védtelenekre, amikor el lehet rabolni őket. …

Néhanapján megkísért engem is a gondolat, hogy azt higgyem, az embert nem érik utol tetteinek a következményei. Igaz az én kísértésem inkább visszafele szokott elsülni, mert rettegek attól, hogy van, aki megússza. Ez következik abból az alap működési elvből, ahogyan én a világot látom. Hinnem kell abban, hogy az Isten igazsága egyszer mindenkinek az életében érvényre jut, s egyszer mindenkit utolérnek a saját tettei. …

Most visszafele indulok el, úgy, mintha nem tudnám miről is akarok, helyesebben, miről is kell ma beszélnem. Illetve írnom. Mindegy. Hosszú. Szóval azért nem tudunk hatékonyak lenni, mert megosztottság van köztünk. Széthúzás, érdekellentét, ezért nem érünk el soha semmit. Vagy csak keveset. …

A napokban olvastam egy cikket a jó öreg Zimbardo bácsival, aki manapság hősöket keres és kutat, s próbálja bizonyítani, hogy a világban egy kis kedvességgel és figyelmességgel hősies tetteket hajthatunk végre. E tettek nyomán jó kis hely is lehetne ez a világ. Ő sem így kezdte, hiszen a híres stanfordi börtönkísérletben még azt vizsgálta, hogyan is válhatnak az alapvetően normális emberek állattá, vagy a jók gonosszá, ki hogyan azonosul a szerepekkel…

Mivel most a „már igen és még nem” majdnem újszövetségi feszültségében élek, így egészen bátran hozakodom elő egy-egy jó anyósviccel. Lehet, ez pont nem lesz jó, de nekem akkor is tetszik. Az anyós látogatóba megy a vejéhez. – Meddig marad anyuka? – kérdezi a veje. – Hát fiam, ameddig szívesen láttok. – Jaj, anyuka, hát már a kávét se tetszik megvárni? Van, aki csak átutazóban van nálunk és van, aki sokáig marad. …

Emlékszem, amikor a „Zukkenbergerinterfészbukfiú” bejelentette, hogy végre az egyik legnagyobb közösségi portál nemcsak a tetszésnyilvánításnak ad helyet, bennem is megmozdult valami. Jó irányba természetesen. Mert annyira béna volt, hogy csak lájkolunk, mindent és mindig. Talán a legemlékezetesebb, amikor a „meghalt nagyanyám” poszt is 26 lájkot kapott a világhálón. …