A 2016-os labdarúgó-Európa-bajnokságon nemcsak a kommentátor volt leakadva az egyik horvát-cseh focimeccs biztonsági főnökének az alkalmatlanságán. A nem focirajongóknak csak információként jelezve, a meccs vége felé a rohamrendőrök besétáltak a horvát szurkolók elé, akik addig csak szimpla szurkolást toltak. Persze lehet, hogy egy francia biztonsági főnöknek a horvát szurkolás olyan, mint egy kisebb fajta szabadságharc, de akkor is. …

A román katonáknak napiparancsot osztanak: – Dimitrij! – Parancs! – Vegyen egy seprűt, és söpörje fel az udvart! – Igenis, értettem! – Teodoru! – Parancs! – Fog egy gereblyét és fölgereblyézi a pázsitot! – Igenis, értettem! – Ábel! – Parancs! – Vegyen egy rongyot és mossa föl a latrinát! – Igenis! Sejtettem! Tudom, hogy többször el kell olvasni a fenti sorokat ahhoz, hogy mindenki összerakja mi is ez az egész, ráadásul a kulcsszavak jelentős része egy mai fiatalnak teljesen érthetetlen. …

Ez nem egy olyan „bezzegazénidőmben” reggeli sirám akar lenni, de azért ne tagadjuk el a múltunkban rejtező igazságokat. Sok minden más volt az én gyerekkoromban, de talán a legfájóbb pont a biztonságérzetünknek az alakulása. Régen még meg lehetett bízni másokban, vagy legalábbis máshogyan lehetett bízni. Nem mondom, hogy még megvolt az ősbizalom maradéktalanul, de azt mondom, hogy volt kiben megbízni. …

Egy automatizált világban élve, hamar megszokjuk azt a folyamatot, ahol bizonyos dolgokhoz más dolgok maguktól értetődően kötődnek. Bedobom a pénzt és kijön a kóla (ez akár egy Belga dalszöveg is lehetne), megnyomom a gombot és darál, tömörít, vizet forral és kijön a kávé. Már nem látunk rá munkafolyamatokra, nem értjük a működéseket, mindennek külön szakembere van, s Isten őrizz, hogy bármihez is hozzányúljunk. …

Hol is kezdjem?! Talán a legelején kellene, mert úgy mégiscsak érthető. Furcsa ez az apa-fiú viszony. Mert az apák hamarabb voltak, mint a fiak. Persze az apák is voltak fiak, de a sor legeslegelején mégiscsak egy apa áll. Sok mindent meghatározó kapcsolat az apákhoz való viszony, függetlenül attól, hogy hol is vannak ezek az apák. …

Lassan elérünk a tirekifi „értem” áhítatos rovatában a kétezredik áhítathoz. Ha nem számítjuk az ismétléseket, ez akkor is közel másfél ezer áhítat, szösszenet vagy eszmefuttatás. Ebben most nem az a nagy szám, hogy ez ennyi, hanem az, hogy a hat év alatt egyetlen egyszer sem jutottam el egyik gyerekkori nagy példaképemhez, az amatőr természetbúvárhoz, Gerald Durrellhez. …

Nem emlékszem pontosan, hogy ovis mondóka, vagy kisiskolás olvasási példa, de biztos, hogy régen ragadt bennem. Tehát valahova oda datálható az élmény. Biztos ismered: „Azt mondják a hatalmasok, akinek a hat alma sok, az elég hatalmas ok, hogy ne legyen a hatalma sok.”. Jó kis nyelvtörő, kiváló gyakorlása a helyes hangsúlyozásnak, szórendnek, meg mindennek, ami a nyelvi lehetőségeinkben rejlik. Hatalmasok. …

Na ez igen! Férfias, céltudatos, lényegre törő hozzáállás! Itt kérem nincsen kecmec, ha egyszer felhangzik a kőmíves kelemeni mondat, akkor ott a férfiembernek lépnie kell. Asszony kell a házhoz, s ha nincsen, akkor majd szerzünk. Lesből, titkon, kifigyelve az alkalmas pillanatot, amikor a silói leányok táncot járnak, amikor majd le lehet csapni a védtelenekre, amikor el lehet rabolni őket. …

Néhanapján megkísért engem is a gondolat, hogy azt higgyem, az embert nem érik utol tetteinek a következményei. Igaz az én kísértésem inkább visszafele szokott elsülni, mert rettegek attól, hogy van, aki megússza. Ez következik abból az alap működési elvből, ahogyan én a világot látom. Hinnem kell abban, hogy az Isten igazsága egyszer mindenkinek az életében érvényre jut, s egyszer mindenkit utolérnek a saját tettei. …