„Polgármesteri hivatal nélkül maradt, ezt korábban úgy mondták: tanácstalan.” – hangzott sok-sok évvel ezelőtt a magyar zenei humor koronázatlan királyainak furfangos frázisa.  Talán még némi aktualitása is lenne ennek a sornak, látva a főváros egyik idősek otthonának problémáit, de most a tanácstalan kifejezés jobban izgatja a fantáziámat. …

Nagyszombat csendjébe – tekintettel arra, hogy hetek óta csendben vagyunk – hadd csempésszek be egy kis rejtvényt. Mert akárhogyan is töröm a fejem, nem tudok rájönni, hogy melyik egyházi hagyománynak az igájába hajtsam magam. Mert amikor próbálom elképzelni a nagyszombati események előzményét, akkor megint – főleg a filmes élményeimnek köszönhetően – gondban vagyok Jézus Krisztus keresztjével kapcsolatban. …

Ha azt a nevet emlegetem, hogy Voltaire, akkor az én generációm még felkapja a fejét, nyugi, nem azért, mert olyan vének vagyunk, hogy élőben hallottuk őt, hanem mert nekünk még meg kellett őt rendesen tanulni. Aki tanult egy kis filozófiát valaha is, annak tudnia kell, ki is az a Voltaire, de az irodalom oktatás is, egy időben még dolgozott vele. …

Nézőpont nélkül nincs látvány. Ez a perspektívizmus egyik fontos alaptétele. Persze kérdés, hogy egy dolog különböző nézőpontból vizsgált látványa milyen viszonyban van az összes többi látvánnyal és magával a dologgal. Csavarjunk rajta még egyet és gondolkodjunk el azon, hogy létezhet-e olyan nézőpont, amikor a látvány pontosan megegyezik magával a teljes dologgal?! …

Mostanában megszaporodtak a Szent Földre szervezett társas utazások, legalábbis a vírushelyzet előtt több ismerős is megosztotta, hogy ilyen vagy olyan csoport nekiindul Izraelnek. Vadregényes tájak, szent lábnyomok, biztos jó hangulata lehet egy ilyen útnak. Persze megvannak a maga veszélyei is. Egy férfi oda vitte el a feleségét a 50. házassági évfordulójukra, aki sajnálatos módon Jeruzsálemben álmában elhunyt. …

Ember emlékezet óta nem volt olyan, legalábbis az én emberi emlékezetem szerint, hogy ne tartottak volna március 15.-én ünnepi megemlékezést. Persze voltak olyanok, amikről ártatlan szemlélőként azt gondoltam, hogy bárcsak ne tartották volna meg, de a színészi bénázás vagy a miniszterelnöki közhelyezés sem tudta elvenni az emberek kedvét attól, hogy megéljék a nemzet ünnepi pillanatát. …

Amikor ma reggel meghallottam, hogy meghalt Max von Sydow hirtelen elkezdett lepörögni előttem az összes olyan film, amiben maradandót alkotott. Bergman életmű, vagy az Ördögüző, neked meg biztos ismerős a Trónok harca „Hodorajtótapogatósmiértlettembolond” epizódjából, mert ő volt a háromszemű holló. Aztán bevillant, hogy milyen zseniálisat alakított a „Tű a szénakazalban” című filmben, ahol ő volt Henry Faber, vagyis a Die Nadel fedőnevű német kém, aki megpróbálja átírni a történelmet. …

Azt hittem már nem lehet semmi újat előtúrni a Nemzeti Alap Tanterves fiókból, de mivel egy értelmes kezdeményezésről is olvasni lehet mostanság, így én is még egyszer futok egy kört, hátha… Az ügy most a piaristáktól indult, és hála Istennek egyre többen és többen csatlakoznak hozzá, reméljük minden egyházi középiskola minden tanára aláírja. Nyilván nem lesz semmilyen következménye, hiszen egy olyan országban élünk, ahol egy tanterv két dolgot nem vesz figyelembe: …

Még az is lehet te össze sem rezzentél a hírre, hogy két nappal ezelőtt meghalt. Mit neked egy Csukás István, éppen elég, ha olyanokat gyászolsz, mint Paul Walker vagy Tim Bergling, művésznevén Avicii. Innen látszik, hogy nem vagyunk egy generáció, én mégis hiszem, hogy ha az író nem, de a művei talán mégis ismerősek neked. …